Nagyvilág
Pius profil k
Jézus Szíve Plébánia Pécs

"Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok" /Mt 11,28/

Nagyvilág

Paul Axel T Európa – avagy mi marad meg a kereszténységből?

Tanulmány
„…a keresztényeknek, mondja Taylor, hálásnak kellene, sőt kell lenniük a felvilágosodás valláskritikájáért, hiszen először a kereszténység történetét is végigkísérő erőszak elítélése nyomán vált lehetővé, hogy az egyház kényszerítő intézményből (»nulla salus extra ecclesiam«; nincs üdvösség az egyházon kívül) szabad emberek hívő közösségévé változzék.”
Paul Axel T
Európa – avagy mi marad meg a kereszténységből?
Axel T. PAUL – Stimmen der Zeit, 137 (2011) 5, 333–342.

Esszém címe Novalis „A kereszténység avagy Európa” című töredékére utal. Novalis szövege 1799-ből, a francia forradalom utáni háborúk idejéből származik – abból az időszakból, amelyben egyfelől elkerülhetetlenné vált Közép-Európa politikai térképének átrajzolása, másfelől, és mindenek előtt, lehanyatlott a középkor öröksége, a birodalmi eszme és a feudális rendi struktúra. Az aránylag körülhatárolt területen zajló kabinetháborúk helyére nemzetállamok ideológiai töltetű, tömegeket érintő, véres konfliktusai léptek. Novalis (1772–1801) ilyen körülmények között idézi fel az európai középkort:

„Szép, ragyogó korok voltak, midőn Európa keresztény ország volt, midőn egyetlen kereszténység népesítette be ezt az emberi világrészt; egy nagy közös érdek fogta össze az egyház e tágas birodalmának legfélreesőbb provinciáit is.”[1]

A reformáció, így Novalis, véget vetett az egységnek. Azóta az egyház saját magával is harcban áll, maga is párttá és a politika játékszerévé válik ahelyett, hogy Európa keresztényeit földies és széttartó érdekeikkel dacolva a hitben egyesítené. Novalis meg van győződve róla, hogy Európa békéjének egyedüli esélye a keresztény, a katolikus egységhez való visszatérés:

„Addig áztatja vér Európa földjét, amíg a nemzetek föl nem ismerik önnön rettenetes tébolyukat, mely örökös körforgásra kényszeríti őket, s megbékélve a zene szent igézetében, tarka kavargásban nem járulnak a hajdani oltárokhoz, nem szentelik magukat a béke dolgainak, s a füstölgő csatamezőkön, forró könnyeket ontva, nem rendeznek szeretetlakomát a béke ünnepére. Csak a vallás képes újra fölrázni Európát, biztonságot nyújtani a népeknek, s új pompával visszahelyezni a kereszténységet régi, békéltető hivatalába itt a földön.”[2]

Bővebben...

„Iszlám Állam” vagy vallási kultúra?


„Olyan iszlámért küzdünk, nem utolsó sorban egyetemi oktatókként, amelyből emberiesség, erőszakmentesség, a sokféleség megbecsülése és az emberek – hovatartozásuktól független – tisztelete fakad.”
Mecset Kreuzberg
„Iszlám Állam” vagy vallási kultúra?
Németországi iszlám teológusok és vallási tisztségviselők állásfoglalása

Címke: Iszlám Állam, iszlám és erőszak, iszlám kritikai teológia, németországi iszlám tanszékek, vallás és kultúra

A németországi iszlám teológiai tanulmányok intézményi képviselőinek állásfoglalása a Közel-Keleten kibontakozó politikai fejleményekről a frankfurti Goethe Egyetemen megrendezett, „Az iszlám teológia horizontjai” című kongresszus alkalmából

Mélységes megdöbbenéssel értesülünk a Közel-Keleten zajló jelenlegi eseményekről és az úgynevezett „Iszlám Állam” (ISIS) különféle hitű polgári személyek, illetve fogolyok ellen elkövetett terrorcselekményeiről. Az ISIS követői által véghezvitt rettenetes erőszak tagadja az emberiesség szabályait és a civilizációs normákat, amelyeknek kialakulásában az iszlámnak is fontos szerepe volt, és amelyek rá is érvényesek. Szigorúan elutasítjuk és a legélesebben elítéljük azt az értelmezést, amely az iszlámot a gyűlölet és az erőszak archaikus ideológiájává torzítja.

Európában egyre több fiatal követi az ISIS és más szélsőséges politikai képződmények gondolkodásmódját. Mi, az iszlám teológiájának egyetemi oktatói tudatában vagyunk ama kötelességünknek és felelősségünknek, hogy az iszlám efféle értelmezéseivel épp az iszlám hagyományokra tekintettel szegüljünk szembe. Nem engedhetjük, hogy szélsőségesek és terroristák kisajátítsák az iszlám hiteles értelmezését, amelynek Németországban a társadalom szívében, többek közt az egyetemeken kell megformálódnia.

Olyan iszlámért küzdünk, nem utolsó sorban egyetemi oktatókként, amelyből emberiesség, erőszakmentesség, a sokféleség megbecsülése és az emberek – hovatartozásuktól független – tisztelete fakad.

Bővebben...

A muszlim fundamentalizmus

A muszlim fundamentalizmus mint szövegértési probléma
AUGUSZTUS 17, 2014 / ANETTKA VAN DE MÉRT
A muszlim világban zajló konfliktusokban nem lehet eltekinteni a vallási elemtől. Persze nem lehet egyenlőségjelet tenni a politikai iszlám és a muszlim vallás közé, de az kétségtelen, hogy a fundamentalisták, a Muszlim testvérektől, Szajjid Kutbtól és Muhammad ibn al-Wahhábtól egészen az ISIS-ig azt gondolják magukról, hogy ők azok, akik helyesen értelmezik a prófétai hagyományt, és a vallási értelmiség meg sem próbál vitába szálni velük.

Persze vannak elhatárolódó nyilatkozatok, hogy nem az az igazi iszlám, amit ők csinálnak, de nem láttam a sajtóban egyetlen olyan vallási alapú érvelést sem, amely megmagyarázná, hogy akkor hogyan is kell érteni azokat a szöveghelyeket, amelyekre a fundamentalisták hivatkoznak, illetve mi van a két legfontosabb kérdéssel: ki értelmezheti a prófétai hagyományt és szó szerint kell-e érteni.

Bővebben...

Vallás és politika

Vallás és politika kapcsolata: hogyan gondolkodjunk róla?
Szerző: Robert Benne

Robert Benne Forrás: https://www.luther.edu/
Robert Benne
Forrás: https://www.luther.edu/

El tud-e képzelni valaki egy olyan amerikai kormányt, amelyik arra utasítja Martin Luther Kinget, hogy ne használjon keresztény retorikát a polgárjogi harcra buzdító beszédeiben az 1950-es, ‘60-as években? Nos, pontosan ez az, aminek megtörténtére vágyik némelyik harcos ateista, szekuláris gondolkodó, sőt néhány vallási vezető is napjainkban. Akik ezt kívánják, és úgy vélik, hogy a vallási alapú erkölcsi értékeknek semmi keresnivalójuk sincs a nyilvános beszédekben és a politikai színtéren, azokat nevezem én „szeparáció-pártiaknak”. Míg legtöbbjük egyszerűen csak helyteleníti a vallás és a politika közötti kölcsönhatásokat, mások annyira ellenségesek a vallással – főként pedig a konzervatív kereszténységgel – szemben, hogy formálisan akár be is tiltanák.

A szeparáció-pártiaknak is több válfaja létezik, melyek mindegyike egy-egy példa arra, hogyan ne gondolkodjunk a kereszténység és a politikai szféra kapcsolatáról. Vannak olyan harcos ateisták — Dawkins, Dennett, Harris— akik a vallást annyira veszélyes dolognak tartják, hogy legszívesebben kitiltanák a közéletből. Mások – a kevésbé harcosak— egyszerűen csak azt szeretnék, ha a keresztény emberek letennék vallási alapú erkölcsi értékeik batyuját a közéletre nyíló bejárati ajtó előtt. Úgy vélik, hogy csakis a világi, racionális és vélhetően egyetemes értékek számára volna szabad engedélyezni a közéleti nyilvánosságot. Számukra a vallás olyannyira a plébániahivatal szűk szférájára korlátozódó, irracionális képződmény, hogy előbb-utóbb mindenképpen valamiféle teokráciához vezetne, ha alkalma nyílna rá, hogy megvalósítsa célkitűzéseit. Elborzasztja őket például az, hogy a vallásos emberek hatékonyan felléptek az abortusz korlátozását célzó politika támogatása érdekében, és hibásan azzal vádolják őket, hogy az ilyen akciók sértik az Állam és az Egyház elválasztásának alapvetését. A Bill of Rights első alkotmánykiegészítő cikkelye valóban megtiltja azt, hogy az államnak egy szabályos intézményesített vallása legyen (ez az Egyház és az Állam elválasztása), ám garantálja a vallások szabad gyakorlását is, ami a történelem során a keresztény egyének és szervezetek aktív részvételéhez vezetett a politikai életben. Az Egyház és az Állam elválasztása egészen más téma mint a vallás és politika kölcsönhatása. Ráadásul, a keresztény tevékenység magánéleti területre való korlátozása sérti azt a keresztény meggyőződést, miszerint Isten az élet minden területén aktívan jelen van, s a keresztények kötelesek az ő akaratát követni mindenütt. A szeparáció-pártiság ellentmond az Alkotmánynak, a keresztény meggyőződésnek és összeegyeztethetetlen az amerikai történelem szellemével is.

Bővebben...

Európa nem veheti magára a világ összes baját

Henri Boulad SJ:
Európa nem veheti magára a világ összes baját
külföld, EU, Franciaország, Svájc, USA, Egyiptom, Szíria, Irak, Pakisztán, Kína, iszlám, Anglia, Brüsszel, NATO, katolikus, bevándorlás, demokrácia, vallás, keresztény, szerzetes, politika, arab tavasz, nemzetállam, jezsuita, Henri Boulad SJ, szúfi.
2014. július 21. 15:02 | Írta: Szilvay Gergely
Aki nem hajlandó integrálódni, azt haza kell küldeni – mondja az európai bevándorlásról Henri Boulad SJ egyiptomi jezsuita szerzetes, neves katolikus szerző. Boulad szerint a nyugati hatalmak eltérítették eredeti céljától az arab tavaszt, a törökök EU-s csatlakozása rémálom, és ugyanúgy szavazni kellene más országokban is a mecsetek, minaretek építéséről, mint Svájcban. Henri Boulad július 17-én, csütörtökön tartott előadást Budapesten a jezsuita Párbeszéd Házában, ezután beszélgettünk vele.

Bővebben...

Lehet-e élet a nemzeti együttműködés rendszerében?


„Soha nem volt időszerűbb, mint ma, hogy szóba hozzuk katolikus nézőpontból a lelkiismereti szabadság, az emberi jogok ügyét.”

Lehet-e élet a nemzeti együttműködés rendszerében?
DEÁK Dániel


Mérleg Online — 2014 08. 05.

A Mérleg Online beszélgetést kezdeményez az aktuális magyar politikai fejlemények és a keresztény cselekvés viszonyáról. Amikor az egyházak környezetét alkotó, önmagát „centrális erőtérként”, a „Nemzeti Együttműködés Rendszereként” vagy épp „illiberális demokráciaként” meghatározó politikai képződmény saját keresztény-nemzeti elkötelezettségét hangoztatva számos tekintetben látványosan szembefordul az Újszövetség lényegi üzenetével, a keresztény egyházak hitelessége múlik azon, hogy e történelmi provokációra milyen válaszokat adnak. „Mit tehetnek ma Magyarországon katolikus értelmiségiek egy olyan világban, ahol fogy a levegő?” – kérdi vitaindítójában Deák Dániel, a budapesti Corvinus Egyetem professzora. Elsőként az ő írását és Kamarás István vallásszociológus hozzászólását közöljük. (Mérleg-Online)

A Magyar Pax Romana már 2010. decembere óta sikeresen szervez beszélgetőköröket „Lehet-e” néven, fórumot teremtve a nézetek közötti ellentétek feloldásához. Oly mértékben változni látszanak a körülmények Magyarországon, hogy úgy tűnik, mára fordulóponthoz érkeztünk. A közvetítés egyre reménytelenebb olyankor, amikor a hivatalos politika által megteremtett „centrális erőtér” kioltani látszik az alternatívákat, a nézetek sokféleségét. A Pax Romana mozgalom – mint neve is mutatja – szerte a világban a megbékélés ügyét hivatott előmozdítani. Kérdés azonban, hogy mit tehetnek ma Magyarországon katolikus értelmiségiek egy olyan világban, ahol fogy a levegő.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetemen oktat, 2000 óta egyetemi tanárként. Jogász végzettségű tudományos doktor, közgazdasági tudományokban habilitált. Nemzetközi és összehasonlító adózással, valamint közösségi joggal foglalkozik. A Mérleg Egyesület elnöke (lásd „Mérleg” 2011/1‒4., 193. l.

Az alábbiakban nem azt kívánjuk megvitatni, hogy tényleg fogy-e a levegő. Ezt evidenciának tekintjük. A vitakérdés az, hogy mit tehetünk a demokratikus és jogállami elvek egyre gyorsuló lebontásának körülményei között, hogy van-e, lehet-e élet a „nemzeti együttműködés rendszerében”, egy olyan országban, ahol a katolikus egyházat püspökei beviszik az éppen aktuális hatalom sáncain belülre, anélkül, hogy láthatóan szót emelnének az etnikailag megbélyegzett szegénység, az utcán élő szegények kriminalizálása, egyházi közösségek jogfosztása, vagy a diákok röghöz kötése ellen, az emberi méltóság, a megalázottak és megszomorítottak védelmében. Soha nem volt időszerűbb, mint ma, hogy szóba hozzuk katolikus nézőpontból a lelkiismereti szabadság, az emberi jogok ügyét.

Bővebben...