Nagyvilág
Pius profil k
Jézus Szíve Plébánia Pécs

"Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok" /Mt 11,28/

A muszlim fundamentalizmus

A muszlim fundamentalizmus mint szövegértési probléma
AUGUSZTUS 17, 2014 / ANETTKA VAN DE MÉRT
A muszlim világban zajló konfliktusokban nem lehet eltekinteni a vallási elemtől. Persze nem lehet egyenlőségjelet tenni a politikai iszlám és a muszlim vallás közé, de az kétségtelen, hogy a fundamentalisták, a Muszlim testvérektől, Szajjid Kutbtól és Muhammad ibn al-Wahhábtól egészen az ISIS-ig azt gondolják magukról, hogy ők azok, akik helyesen értelmezik a prófétai hagyományt, és a vallási értelmiség meg sem próbál vitába szálni velük.

Persze vannak elhatárolódó nyilatkozatok, hogy nem az az igazi iszlám, amit ők csinálnak, de nem láttam a sajtóban egyetlen olyan vallási alapú érvelést sem, amely megmagyarázná, hogy akkor hogyan is kell érteni azokat a szöveghelyeket, amelyekre a fundamentalisták hivatkoznak, illetve mi van a két legfontosabb kérdéssel: ki értelmezheti a prófétai hagyományt és szó szerint kell-e érteni.

Az első kérdés az utóbbi időben vált különösen fontossá, amióta a muszlim világban is elérhetővé váltak a források. Mielőtt beköszöntött volna az információs társadalom, a dolog viszonylag egyszerű volt: azok értelmezték a hadíszokat (azaz a másodlagos vallási hagyományt), akik hozzáfértek, azaz az ulema, a vallási értelmiség, aki valamiféle iszlámjogi, iszlámtudományi egyetemet végzett, elsajátította a hagyomány értelmezésének módszereit, és az egész hagyománnyal tisztában volt.

Amióta azonban a prófétai hagyomány mindenki számára szabadon hozzáférhető, letölthető a netről mindenféle formátumban, hiretelen nagyon sokan zsebprófétává váltak, és úgy értelmezik a hagyomány egységeit, ahogy nekik tetszik; ez az, ami szigorúan tilos az iszlámban, ezt hívják bidá’-nak, azaz újításnak, ti. az olyan egyéni véleményt, ami nem a hagyományok ismeretén nyugszik, hanem az egyéni értelmezésen. Mivel a szunnita iszlámban nincs papság, az a tény, hogy a hagyomány most már mindenki számára hozzáférhető, tág teret az az értelmezésnek, beleértve azt is, ami az egész hagyományt tekintve nem lenne helyes.

De ki az, aki ebben az esetben megítélhetné, hogy mi helyes? Hol van a muszlim vallási értelmiség, amelyik érthető nyelven elmagyarázná a mezei muszlimoknak és az érdeklődő nem-muszlimoknak, hogy mi a baj a fundamentalista értelmezéssel? Nagyon szeretném tudni, hogy a muszlim vallástudósok közül miért nem veszi senki magának a fáradtságot, és kommentálja azokat a hadíszokat, amelyek okot adhatnak az ISIS-nek és minden egyéb fundamentalista szervezetnek arra, hogy így értelmezzék a prófétai hagyományt.

Az első és legfontosabb probléma, hogy a fundamentalisták, főleg a vahhábita alapokon álló mozgalmak kiemelnek néhány népszerű témát az iszlám hatalmas, legkevesebb 39 kötetre rúgó hagyományfolyamából (ez a kanonizálódott hadísz-gyűjtemények legújabb kiadása, emellett még van sok, nagy tekintélynek örvendő, de nem kanonikus egyéb gyűjtemény is), és ezeket alkalmazzák a saját területeiken: a sírmecsetek tilalmát (ld. az ISIS és a Mali-beli iszlamisták mecset-robbantásait), a nők testének eltakarását és iskolázásának kérdését (ld. Boko Haram, tálibok), a dzsihádot, mint gerilla-háborút (ld. al-Qá’ida), a zsidók, keresztények és egyéb kisebbségek üldözését (ld. ISIS, ), ugyanakkor nem veszik figyelembe sem a kontextust, sem az ellentmondó hadíszokat, sem pedig a többi olyan hadíszt, ami ezzel a témával kapcsolatos. Szó szerint és abszolút értelemben értelmezik a hagyomány egyes elemeit, úgy téve, mintha ezek volnának a központi elemek.

Valóban létezik olyan hadísz, hogy Mohamed élesen kritizálja a zsidókat és keresztényeket, hogy a sírok fölé mecsetet emelnek (Buhári 437), de ebből semmiféleképp nem következtethető ki az, hogy akkor ezeket a helyeket el kell pusztítani. Arról nem is beszélve, hogy az iszlám második legszentebb helyén, Medinában a Próféta mecsetén belül van maga a Próféta sírja. Ha tehát a hagyomány minden elemét szó szerint kell érteni, és el lehet tekinteni a kontextustól, akkor ezt a helyet ebben a formában meg kell szüntetni, mint ahogy a vahhábiták meg is próbálták kétszer. És ezzel eljutottunk a második kérdéshez: akkor lehet-e az összes hagyományt szó szerint értelmezni?

Maga a muszlim hagyomány is tanuságot tesz arról, hogy már magában a Koránban is vannak nehezen érthető részek, amelyek magyarázatra szorulnak. Az arab nyelvtudomány és hittudomány ebből nő ki, hogy a hagyományban vannak magyarázatra szoruló részek. A hadíszok, azaz a Próféta mondásainak és cselekedeteinek gyűjteményei is ebből az igényből nőnek ki, és a legfontosabb hadíszgyűjtemény, a Buhári-féle tartalmaz egy teljes fejezetet, ami arra vonatkozik, hogy Isten milyen körülmények között küldte a kinyilatkoztatást Mohamednek. Ezen körülményektől, ami később külön tudományterületté vált, semmiképp nem szabad eltekinteni.

A Korán-idézeteket tehát nem szabad abból a társadalmi-történelmi kontextusból (amit mellesleg sokkal jobban ismerünk, mint a bibliai kontextust) kiragadni, és abszolút értelemben értelmezni, így az ember nem húzhat elő egy áját, ami neki épp megfelel, és nem húzhatja rá arra az élethelyzetre, amiről ő úgy gondolja, hogy rá vonatkozik, mert egyáltalán nem biztos, hogy a kontextus ezt megengedné. Ugyanezt az elvet alkalmazzák a keresztény teológusok is a Bibliára vonatkozóan.

És noha az iszlám sokkal inkább ragaszkodik a Korán szó szerinti értelméhez, mint a keresztény exegézis, azaz nincs és nem is lehet a szövegnek allegorikus értelme például, ugyanakkor az az újítás sem megengedhető, hogy a szövegértelmező a hagyománytól függetlenül, a maga akarata szerint értelmezze a szöveget. ezért lehet azt mondani a fundamentalistákra, hogy az, ahogy ők bánnak a hagyománnyal, teljes mértékben ellentmond a hagyomány szellemének. Az ISIS például akkor, amikor mecseteket robbant fel Irakban és keresztényeket kényszerít otthonuk elhagyására, azt teszi a hagyománnyal, mint minden fundamentalista:

kiragad egy szövegrészletet a kontextusból, és szó szerint a jelenre értelmezi a maga politikai (és nem vallási) céljainak megfelelően. A muszlim fundamentalizmus ideálja, hogy megvalósítson egy olyan államot, amiről azt képzeli, hogy a Próféta idejében lehetett, a Próféta diplomáciai kompromisszum-képessége, nagylelkűsége és tekintélye nélkül, ellentétes az iszlámmal, és minden vallástudós a meggyőzés minden módszerével azon kellene munkálkodjon, hogy erről meggyőzze a mezei muszlimokat és az érdeklődő nem-muszlimokat. A szunnita iszlámnak saját magának kell válaszolni erre a problémára, hogy mihez kezd a saját hagyományainak az ilyen értelmezésével.