Irodalom
Pius profil k
Jézus Szíve Plébánia Pécs

"Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok" /Mt 11,28/

Introitusz

PilinszkyPilinszky János

 

“S ki merészel / a csukott könyv leveles sürüjében, / ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?” Egyéniségének külső lágysága mögött mindig felsejlett a kemény mag, az akarat, a vágy és a hit. Ezen a héten Introitusz című versével az 1981. május 27-én elhunyt Pilinszky Jánosról emlékezünk meg.


Pilinszky gyermeki, már-már nőies tulajdonságai, megindító törékenysége ellenére sem volt bizonytalan, védtelen. Egyéniségének külső lágysága mögött mindig felsejlett a kemény mag, az akarat, a vágy és a hit. Csak oda kellett figyelni rá, csak olvasni kellett sorait. A Nagyvárosi ikonok című kötete, illetve a második költői korszaka egyszerre mutatta be a megváltatlan ember tragikumát, a krisztusi szenvedéstörténet és a II. világháború okozta szenvedés és élmény egymásnak ütköztetését, játékát. Katolikus költőként szeretik definiálni, ám ő ezt a “költő vagyok és katolikus” kijelentésével következetesen elhárította magától. Sokkal inkább a lélek és a vallás, a bűntudat és a túlélés szerzője.

Az Új Ember 1974. június 2-i számában így összegezte az Introitusz mondanivalóját Pilinszky: “A végítélet várását nem utolsó sorban táplálja a belénk oltott valóságvágy. Hogy színről–színre lássuk végre: mi is volt történetünk igazi sorsa, természete. A végítélet ilyen értelemben nem egyéb, mint a tiszta jónak, vagyis a főszereplőnek, Isten Bárányának “színeváltozása”: a dolgok és történések láthatatlan tengelyének boldog felismerése.”

Ezen a héten Introitusz című versével az 1981. május 27-én elhunyt Pilinszky Jánosról emlékezünk meg.

 

PILINSZKY JÁNOS: INTROITUSZ
Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.
(1961)