Irodalom
Pius profil k
Jézus Szíve Plébánia Pécs

"Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok" /Mt 11,28/

A pécsi Pius internátus alapítása

Gróf zichi és vásonkeői Zichy Gyula pécsi püspök (1905–1926) kezdettől dédelgetett terve volt, hogy székvárosában internátust hozzon létre szegény középiskolás diákok számára:

 
 
 

„Azok az állandó veszélyek, melyek a középiskolai tanuló-ifjúság vallás-erkölcsi életét minden nagyobb városban és így Pécsett is körülveszik, s amelyek az iskola falai között nyert vallás-erkölcsös tanítás és nevelés magvait – amint azt szomorú tapasztalatok bizonyítják – igen sokszor teljesen kiölik, azt az elhatározást érlelték meg bennem, hogy Pécsett a rk. középiskolai tanulóifjúság részére internátust létesítsek.”[1]

Első elképzelése az volt, hogy a püspöki Tápintézetet, ahol nyolcvan tanuló kapott ebédet és vacsorát, bentlakásos intézetté fejlesztené, ahol az étkezés mellett a diákok szállást és felügyeletet is nyernének. Ehhez a tervezett internátushoz csatolta volna a székesegyházi árvaházat, melynek jelentékeny alapítványi tőkéje segíthette volna a leendő intézmény működését. Először egy 100 majd 150 fős internátus alapítása lebegett a püspök szeme előtt, ahol a különböző pécsi középiskolákba járó diákok nyernének szállást és ellátást.[2]

1908. november 10-én körlevelet[3] bocsátott ki egyházmegyéjének papsága számára, amelyben hosszasan értekezett a keresztény nevelés és oktatás gyümölcsözőségéről, fontosságáról és szükségességéről. Levele záró részében tudatta egyházmegyés papságával, hogy püspöki székhelyén katolikus internátust szándékozik alapítani, melyet X. Pius pápa tiszteletére – akinek Zichy személyi kamarása volt, s aki őt 1905. december 21-én püspökké szentelte – Őszentsége ötvenéves papi jubileumának évében (1908) Pius Internátusnak nevez el. Tudatta továbbá, hogy az internátus céljára magánvagyonából 100 000 koronát helyezett el a Pécsegyházmegyei Hivatalnál.[4] A papság üdvözölte a püspök tervét és nagylelkűségét, s maga is adakozásba kezdett. Támogatást nyújtottak a világi hívek is. Hozzájárulásuknak köszönhetően az alapítvány tőkéje hamar 160 000 koronára szaporodott.[5] A püspök terve az volt, hogy visszahívja a jezsuitákat Pécsre, számukra rendházat alapít, s az internátus vezetését rájuk bízza. Zichy püspököt a jezsuiták melletti választásában egyrészt az motiválta, hogy tanulóéveit maga is a jezsuiták kollégiumában töltötte Kalksburgban, s hálával emlékezett meg az alapos nevelésről, melyet a Jézus Társasága iskolájában kapott. Másrészt pedig, hogy püspöki székvárosának hitéletében és művelődésében egykor igen jelentős szerepet játszottak a jezsuiták.[6]

1909 elején meg is kereste az osztrák–magyar provinciálist, P. Schwaerzlert, aki azonban visszautasította, mivel a jezsuitáknak szerinte nem lenne elég emberük az intézet működtetésére. Ezenkívül a provinciális nem is kívánt magyarországi alapításokban részt venni, mivel az osztrák–magyar rendtartomány szétválasztása akkor már küszöbön állott. Annyit ígért, hogy a 1909 tavaszára tervezett utazása alkalmával, melynek során tartománya déli részeit látogatta volna meg, Pécsett felkeresi a püspököt a tervek alaposabb megbeszélése végett. Ez az utazás azonban elmaradt.[7]

A püspök kezdetben csak egy internátus és egy jezsuita rezidencia alapítását tervezte. A kollégium, vagyis olyan intézmény, mely gimnáziumot, internátust és rendházat is magában foglal, alapításának ötlete egy karlsbadi pihenés alkalmával merült fel. Zichy Gyula P. Pámer László és Mosonyi Dénes pécsi kanonok társaságában szabadságát töltötte Karlsbadban. A püspök azon szándékáról beszélt, hogy jezsuita rendházat és a rend kezelésében lévő internátust kíván alapítani Pécsett. Mosonyi kanonok más véleményen volt: „Ne rezidenciát alapítson, méltóságos úr, hanem egy egész kollégiumot a kalksburgi mintájára, melyet annyira szeret.” A püspök véleménye szerint azonban ez igen nagy nehézségekbe ütközne. Mosonyi és Pámer azonban igyekezett elhárítani a püspök aggályait, és meggyőzni őt. A püspök és Pámer[8] a későbbiekben már a kollégium alapításának tervein kezdtek munkálkodni.[9] A püspököt terve módosítására késztette az is, hogy időközben olyan információkat nyert, miszerint a Jézus Társasága nem vállalja olyan internátusok működtetését, melynek növendékei különböző középiskolákban tanulnak, mivel így nincs biztosítva a növendékek vallásos nevelése, ezért is jutott arra az elhatározásra, hogy gimnáziumot is alapít, s az internátusban csak ennek a gimnáziumnak a növendékei kapnak helyet.[10]

1926-ban az alapító neve napján a Piusban rendezett ünnepségen az akkor már kalocsai érsek Zichy Gyula így beszélt egykori szándékairól:

„Kedves fiuk. Mikor fiatalon idejöttem, első éveimben megfogamzott bennem az intézet terve, mikor később – minden erőt összegyűjtve – a munkához láttam […] mindig egy cél lebegett előttem. – Várat építeni a keresztény magyar ifjúságnak. Várat, melyben üde, ózondús levegőt, fényes napsugarat, egészséget, tudást, éneket és zenét, kézi ügyességet és finom elmeélt kaptak, szerezhettek. Szóval minden szépet és jót, amit a kultura nyujthat az embereknek. – De ezeken kívül és mindenek felett: hitet, szeretetet, tiszta erkölcsöket, vagyis ama legdrágább kincseket kivántam azoknak, akik ide jutnak, melyek az ő lelküket mentik meg és biztosítják az örök életre. Ezért biztam ezt az intézetet a Jézus társaság atyáinak szerető gondjaira s ezért mondok ma is nekik forró köszönetet eddig végzett nemes munkájukért. […] Ez volt az én célom. Ezért tettem és áldoztam mindent.”[11]

Ugyancsak 1926-ban mondta a következőt:

„A Pius-intézet az én papi lelkem első terve, hogy ugy mondjam elsőszülötte volt. Innét a szeretet. Húsz éven át élt ez az intézet szivemben, lelkemben. Püspökségem legelső napjától hosszú nyolc éven át mint kedves remény szunnyadozott bennem. Tizenkét év óta pedig, mikor a most meglévő épület Isten irgalmából kinőtt a talajból, mint egy üde és kedves csecsemőt dajkáltam, ápoltam, melengettem. Örömmel tettem ezt…”[12]

1937-ben a Pius fennállásának huszonöt éves jubileumán pedig így emlékezett vissza motivációira:

„Ezzel az intézettel a magyar, keresztény ifjúság boldogítására egy minden viharral bátran szembenéző, erős fellegvárat kívántam alkotni, melyben az ifjúság a lelki fejlődés, a komoly tudomány s a szükséges fizikai edzés minden kívánatos kellékét megkapja, hogy így a belőle kikerülő ifjú Egyházunk öntudatos tagja, megtépett hazánknak alaposan képzett, lánglelkű polgára s vérző nemzetünknek bátor, edzett s olyan fia legyen, akire a sors minden változata, jó vagy kedvezőtlen fordulata között számíthat, s akire éppen ezért – annyi vész és annyi csalódás után – a kívánt jobb jövőt fel kell építeni és rá lehet bízni.”[13]

P. Franz Wernz generális 1909. szeptember 7-i dekrétuma önállósította a magyar rendtartományt, első tartományfőnöknek pedig P. Bús Jakabot nevezte ki. Ezt követően kereste meg Zichy levélben P. Búst 1910. március 31-én.[14] Levelében beszámolt alapítási szándékáról, annak motivációiról, és arról, hogy addig milyen akadályokba ütközött terve, majd a tervezett intézmény felállítását biztosító anyagi alapokról informálta a pátert. A püspök úgy vélte, hogy az internátus felépítésére és berendezésére 200 000 korona elégséges, amelyből 160 000 máris rendelkezésre áll. A hiányzó 40 000-t – ha adakozás során nem gyűlne össze – a püspök hajlandó volna saját vagyonából pótolni. Az intézmény fenntartására a székesegyházi árvaház alapítványának 319 400 koronás, és a püspöki Tápintézet közel 100 000 koronás tőkéje, illetve az internátus költségtérítéses helyei után fizetendő díjak szolgálnának.

A püspök úgy vélte, hogy az első és legfontosabb dolog az internátus épületének felépítése, mert a gimnázium az első években még úgysem fog teljes létszámmal működni, s addig az internátus épülte a tanítás és a bentlakás céljára egyaránt elégséges lesz, s ezen idő alatt a gimnázium épülete is felépíthető. A gimnázium építésének költségeit a püspök 500 000 koronára becsülte. Ebből 300 000 korona államsegély lenne, a többi gyűjtésből és a püspök adományaiból származna. Az internátus nevelő pátereiről az internátus fenntartására szolgáló alapítványi összegekből gondoskodnának, a főgimnázium tanító pátereiről pedig a püspök külön kívánt gondoskodni.[15]

A püspök javaslatot tett a provinciálisnak a felállítandó intézménynek helyet biztosító telekre vonatkozóan is. Négy lehetséges területet ajánlott fel: A szeminárium szomszédságában lévő 4464 m²-es telket, melynek előnye a belvárosi fekvés és a papnevelő intézethez való közelség, hátránya viszont a kis terület. A második javasolt terület a székesegyházi árvaház 5144 m²-es telke, amely a város csendes részén feküdt, viszont nem volt a közelében templom. A harmadik lehetséges terület az Ispitaalján volt. Ennek előnye a tágasság, és a vasútállomáshoz való közelség, hátránya viszont a városközponttól való nagyobb távolság. A negyedik lehetséges terület az ún. csoronikai püspöki szőlő a Makár utcában, a város nyugati részén, a hadapródiskolától északra. A 9 holdas telek előnye a jó levegő, a csend, és a tágasság. A telek további bővítését – a szomszédos telkek felvásárlásával – is lehetségesnek tartotta a püspök. Maga a püspök ezt a telket tartotta a legelőnyösebbnek, annak ellenére, hogy a közelben nem volt templom, és a városközponttól is messze feküdt.[16]

A püspök azzal érvelt a kollégium szükségessége mellett a provinciálisnak, hogy az nemcsak Pécs és a pécsi egyházmegye, hanem az egész Dunántúl hitéletének hasznára válik, és a frissen megalakult magyar jezsuita provincia fejlődését is segítené, presztízsét növelné. A gimnázium alapításával együtt a püspök egy kisebb papnevelő intézet (kisszeminárium) vezetését is a jezsuita atyákra kívánta bízni. Sőt nagyobb szabású tervei is voltak: egy Pécsett felállítandó katolikus egyetem, melynek teológiai karát is a jezsuiták vezetnék.[17]

Május 4-én kelt válaszában a provinciális támogatásáról biztosította a tervet, és a felajánlottak közül kiválasztotta a telket, mégpedig a püspöki szőlő területét. A tartományfőnök kifejezte azon óhaját is, hogy a püspöki szőlőbe beékelődő egyéb birtokokat és szőlő feletti domboldalt is vásárolja meg a püspök a kollégium számára. A püspök köszönetét fejezte ki a támogatásért, és ígéretet tett az igényelt területek megvásárlására,[18] ami a későbbiekben meg is történt.[19] A 9 hold 398 négyszögöl területű püspöki szőlőnek[20] katolikus oktatási intézmény céljára történő átengedését pedig kérte a pécsi székeskáptalantól és hercegprímástól, akiknek hozzájárulását meg is kapta.[21]

A püspök a gimnázium alapítására 1911-ben megállapodást kötött a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal (a továbbiakban VKM). 1911. január 4-én írta alá a leendő gimnázium államsegélyezéséről szóló szerződést Váradi Károly székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató mint a VKM és Zichy Gyula mint a Pius Alap[ítvány] képviselője. Mivel a gimnázium jövedelmei az intézet fenntartására nem elegendőek, ezért az intézmény az 1883. évi XXX. tc.[22] 47. §-a alapján államsegélyezésben részesült, melynek évi összege 45 000 korona. A szerződés értelmében a segélyt negyedéves részletekben folyósították. A szerződés biztosította, hogy a gimnázium, mint egyházi intézmény, autonómiát élvez, vagyona csakis az intézetet illeti meg, az intézet felett a püspök rendelkezik, beleértve a tanszemélyzet kérdését is. A Pius Alapnak viszont köteleznie kellett magát, hogy nyolcosztályos gimnáziumot működtet 11 tanárral, akik közül helyettes tanár kettőnél több nem lehet. A VKM fenntartotta magának a jogot, hogy négy tanárt ő nevez ki – a püspök jelölése alapján. A Pius Alap köteles volt a gimnázium számára egy tanügyi és egészségügyi feltételeknek megfelelő épületet emelni. E célra a VKM 350 000 korona államsegélyt nyújtott. Mivel a Piust a püspök a jezsuitáknak engedte át, ezért a szerződés úgy módosult, hogy az intézet felett nem a püspök, hanem a rend elöljárója rendelkezett. A szerződés értelmében a felvétel és a tandíj ügye az iskolafenntartó hatáskörébe tartozott. Az intézmény éves költségeit (tanárok fizetése, az épület fenntartása) 94 460 koronában jelölték meg. Ebből a Pius Alap támogatása és a majdani intézmény tandíjai[23] 49 400 koronát fedeznének, a fennmaradó 45 000 koronát biztosítaná a VKM államsegély formájában.[24]

A Pius mint szerzetesrend által fenntartott középiskola az 1883. évi középiskolai törvény nyomán kialakult joggyakorlat szerint a VKM vezetése alatt álló középiskolának számított, ami azt jelenti, hogy a nem volt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek közvetlen rendelkezése az intézmény felett, viszont nem maradt egészen állami beleszólás nélkül sem. Az ilyen középiskoláknak magukévá kellett tenni az állami tantervet és iskolai rendtartást. Csakis államilag elfogadott tankönyvet használhattak. Miniszteri jóváhagyás kellett az iskolaépítéshez és fejlesztéshez is. Igazgatóik és tanáraik megválasztásában és kinevezésében viszont a fenntartók széles autonómiát élveztek, csak utólag kellett őket bejelenteni a minisztériumnak. Fegyelmi ügyeik pedig a fenntartók hatáskörébe tartoztak. A szerzetesrendi középiskolák abban is kivételes helyzetet élveztek, hogy bár alapításukhoz a püspök jóváhagyása szükségeltetett, nem tartoztak a megyéspüspök joghatósága alá, hanem a rendi elöljáróságot illette meg a jog az iskola felett rendelkezni, ügyeiben eljárni, belső életét ellenőrizni, tanárait kinevezni és felügyelni.[25]

A gimnázium fenntartója a Pius Alap volt, melynek jogi képviselője Zichy Gyula volt. Az iskola fenntartását biztosító jövedelmi források a következők voltak: egyrészt a Pius Alap lekötött összegei. Másrészt a fentiekben már említett államsegély, melynek értelmében a minisztérium az első évben 2000 koronával segélyezi az iskolát, utána évenként 2000 koronával emeli az összeget, amíg a 45 000 koronát el nem éri.[26] Az állam ezenfelül tanári személyi pótlékot is fizetett: minden okleveles jezsuita tanár után évi 700, civil tanár után évi 1000 koronát. További jövedelemforrás volt a tandíj, a felvételi díj, az internátusi tartásdíj és a telken lévő kert és szőlő jövedelme.[27] A szükséges összegek jelentős részét alapítványokon keresztül, nagylelkű adományozók bevonásával, és nem utolsósorban takarékos gazdálkodással teremtették elő.[28]

A pécsi városi közgyűlés 1911 elején tárgyalta a püspök által kezdeményezett második gimnázium ügyét. A város már régóta szorgalmazta újabb gimnázium létesítését Pécsett, s 1908-ban kérték is az akkori vallás- és közoktatásügyi minisztert, Apponyi Albertet, hogy a minisztérium létesítsen állami gimnáziumot a városban. 1911. április 24–26-án arról tanácskoztak tehát a városatyák, hogy továbbra is kérjék állami gimnázium alapítását a minisztériumtól, vagy támogassák a püspök katolikus gimnázium alapítására vonatkozó terveit. A közgyűlés egy szabadelvű, antiklerikális csoportja beadványt nyújtott be, melyben tiltakoztak egy katolikus gimnázium alapítása ellen, és állami gimnázium megnyitását szorgalmazták. A beadvány körüli vitában ezen csoport dühödten síkra szállt a katolikus gimnázium ellen, olyan „érveket” felhozva, hogy egy jezsuita iskola nem szolgálja az „állameszmét”; „bigottságot” és „klerikalizmust”, felekezetek közötti viszályt terjeszt, és hátrányosan megkülönbözteti a más felekezetűeket; Pécsett elég egy egyházi főgimnázium;[29] az oktatás állami monopólium kellene, hogy legyen; az állam ne támogasson az adófizetők pénzéből felekezeti iskolát; egy katolikus gimnázium nyitása nem érdeke sem a helyi, sem az országos művelődésnek (!) stb. Sőt, utcai tiltakozó demonstrációval is fenyegetőztek, és a vitában személyeskedni sem átallottak. A többség azonban támogatta a püspök elképzelését, s a vitában tényekkel és higgadt érveléssel szállt szembe az ellenzőkkel. A katolikus iskolaalapítás hívei értetlenül álltak afelett, hogy miért tiltakoznak hevesen egyesek az ellen, ha „Pécs ölébe hull a püspök jóvoltából egy szellemi kincs”. A közgyűlés hét ellenszavazattal a püspök kezdeményezésének támogatása mellett döntött. A közgyűlés a következő határozatot mondta ki: „A megyéspüspök úr Ő Méltóságának átiratilag kifejezi hálateljes köszönetét azon áldozatkészségért, mellyel Pécsett egy második főgimnáziumnak létesülését biztosítja, ami által a város közönségének régi óhaja annak minden megterheltetése nélkül teljesedésbe megy.” Kifejezték viszont azon kívánalmukat, hogy a majdani gimnáziumba ne csak katolikus diákokat vegyenek fel. Zichy válaszában tudatta, hogy a leendő új gimnázium nem zárja ki a más vallásúakat, sőt örömmel fogadja őket.[30]

1912. március 4-én, amikor a gimnázium megnyitása csak hónapok kérdése volt, P. Bús megdöbbentő levelet küldött Zichynek. Arról informálta a püspököt, hogy a generális levélben arra utasította, hogy a pécsi kollégium alapításában való részvételtől „interim” (= egyelőre, most) lépjenek vissza. A generális a következők miatt adta ezt az utasítást: nincs elegendő magyar rendtag; a pécsi kollégium túl közel esik a jezsuiták kalocsai kollégiumához; Pécs helyett célszerűbb lenne Budapesten létrehozni jezsuita kollégiumot; a ciszterciek nem örülnének a konkurenciának. Bús nem rejtette véka alá saját meglepettségét sem, hisz 1910. május 1-én kelt levelében a generális még „meleg érdeklődéssel fogadta a pécsi Kollégium eszméjét”, s Búst megbízta az alapítás körüli teendők intézésével. Maga Bús nem értett egyet a generálissal, és annak aggályait túlzottnak tartotta. Saját véleménye szerint a pécsi kollégium nem vonná el a diákokat Kalocsától, és felesleges a pécsi intézet tervét amiatt veszni hagyni, mert a Társaság egy budapesti kollégiumot jobban preferálna, mert a budapesti intézmény anyagiak hiányában belátható időn belül nem fog felállani. Hogy a cisztercieket vagy a világi papságot sértené a jezsuiták pécsi megtelepedése, ezt Bús elképzelhetetlennek tartja. Ám ha mégis így lenne, abban az esetben – a vallási béke érdekében – Bús sem támogatná a pécsi jezsuita kollégium tervét. Bús a generális véleménytől eltérően továbbra is szimpatizált a tervvel, bízott abban, hogy a generális véleménye megváltozik, annál is inkább, mivel ha más szerzetesrend kezdi el működtetni az intézményt, a jezsuiták később nehezebben vehetnék át azt. De a realitások talaján maradva, azt javasolta a püspöknek, hogy ne adja fel tervét, s ha másként nem megy, inkább kérjen fel annak vezetésére más szerzetesrendet.[31]

Zichy Gyula erre határozott hangú válaszlevelet írt, melyben tántoríthatatlanul kiállt elképzelése mellett. A levél jól példázza, hogy a püspök mennyire szívügyének tartotta a kollégiumot, amiért bátran vállalta az áldozatokat és konfliktusokat, ezért tartom indokoltnak a levelet teljes terjedelmében közölni:

„Kedves jó Pater Provincialis! – Mint minden nagyobb dolognak, ami Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére van készülőben, épen akkor akadnak látszólag nagy akadályai, midőn majdnem már a megvalósulás stádiumába jutott; így van ez a mi ügyünkkel is. – A legkevésbé sem tántorítanak meg ezek a nehézségek, amelyeket a jó Pater Generalis felhozott, mert ezeket nagyon könnyen el lehet az útból gördíteni. Én feltétlenül megmaradok azon álláspontom mellett, hogy az intézet átvétele interimnem elhalasztassék, hanem igenis interim az általam még a nyárig felépítendő épületben átvétessék, míg az intézet kívánt nagyságban felépíthető lesz. – Ha tehát nehezen is mégis feltétlenül szükségesnek tartom áldozat árán is az intézetnek az idei évben váló átvételét. Én kész vagyok a tőlem telhető legmesszebbmenő áldozatot is meghozni, kérem tehát a Fő Urakat is, tegyék meg a jó ügy érdekében. – Ami most a jó P. Generalis többi aggályait illeti, hát azok épen nem indokoltak és csak a helyzet nem teljes ismeretén alapulhatnak. – Ha jónak látja a jó P. Provincialis, magam is kifejtem ez álláspontomat a P. Generalis előtt, mert én ebben a dologban, amit Isten dicsőségére oly szükségesnek és felette hasznosnak tartok a jó ügy érdekeinek emelésére, semmiféle nehézségtől sem riadok vissza, hanem meg fogom állani helyemet mindenképen. – Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben teljesen egy véleményen vagyunk és kérem a Főtisztelendő Provincialist, kegyeskedjék a jó P. Generalissal az ügyet tovább tárgyalni. – Hogy mit mondanak a ciszterciták vagy a világi papok, az nemigen alterál, mert okos ember csak a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel kell, hogy fogadja a dolgot, ha pedig üres fejű ember szólna valamit, afelett napirendre térünk. – A budapesti kollégium átvétele most épen nem actualis még, 10–20 év mulva pedig ki tudja mi lesz, tehát jobb most biztosított dolgot átvenni, mint későbbi bizonytalant. A Kalocsához való közelség pedig nem jöhet számba, mert az Budapesthez közelebb van, mint Pécshez. Csak rajta. Fortes fortuna adjuvat. In nomine Domini. – Krisztusban szeretetteljes testvére – Zichy Gyula püspök. – Pécs 1912. III/5”[32]

A püspök ezután római zarándokútján tárgyalt a generálissal.[33] A pápa, X. Pius segítségét is kérte. Gróf Zichy Gyula korábban három évig volt X. Pius személyi kamarása, s ugyancsak X. Pius volt, aki őt 1905. december 21-én püspökké szentelte. A püspököt tehát szívélyes viszony fűzte a pápához. A támogatás nem maradt el: a pápa nyomatékosan kérte a generálist, hogy vállalják el a pécsi intézet vezetését.[34] Franz Wernz generális végül megadta az engedélyt az iskola jezsuiták általi működtetésére.[35] X. Pius előzetesen már hozzájárult, hogy az alapítandó intézmény az ő nevét viselje, s megígérte, hogy az intézet leendő Jézus Szíve templomának ő ajándékozza Jézus Szíve szobrát.[36]

A VKM 1912. május 7-én 59873/1912. sz. rendeletével a gimnázium megnyitását szeptember 1-jével engedélyezte és az első osztálynak megadta a nyilvánossági jogot az 1912–1913-as tanévre. A Pius lett a negyedik középiskola[37] és a második főgimnázium Pécsett. A püspök rendes tanárokként P. Thalhammer Jánost és P. Jablonkay Gábort mutatta be a VKM-nak,[38] akiket előzőleg a rend generálisa nevezett ki a gimnázium tanáraivá.[39] A generális a pécsi kollégium vicerektorává[40] Jablonkay Gábort nevezte ki, aki addig a jezsuiták kalocsai kollégiumának tanára volt. Június 26-án P. Bús provinciális leutazott Kalocsára és közölte Jablonkayval, hogy a generális vicerektorrá nevezte ki, aki a megbízatást meghatottsággal fogadta.[41] 1912. június 29-én érkezett Pécsre Jablonkay, hogy nekifogjon a szervezés munkájának. Az újdonsült igazgató megbeszélte a püspökkel a felvételi eljárást és az internátus rendtartását, amelyet a kalocsaihoz hasonló elvek mentén képzelt el.[42]

Nem mellékes körülmény, mert minden bizonnyal az iskolaalapítás sikerét is előmozdította, hogy ebben az időben – egészen pontosan 1910. március 1-jétől 1913. február 26-ig – a püspök bátyja, gróf Zichy János volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter.[43]

A kollégium alapítása nem talált egyöntetű helyeslésre. Leginkább a pécsi ciszterciek és a zirci apát elégedetlenkedett, mivel attól tartottak, hogy az új iskola konkurenciát támaszt a ciszterciek pécsi gimnáziumával szemben. A püspök azzal érvelt az új intézmény szükségessége mellett, hogy a nagyszámú diákot a ciszterek már nem képesek befogadni, s ha nem hozták volna létre a jezsuita tanintézményt, akkor előbb-utóbb a kormány nyitott volna állami gimnáziumot. A kalocsai érsek is kifejezésre juttatta nemtetszését, mivel a pécsi kollégiumban az 1860 óta működő kalocsai jezsuita kollégium vetélytársát látta.[44] Pécs város vezetősége pedig a város felekezeti békéjét féltette a jezsuiták visszatérésétől.[45]

A gimnázium első osztályának megnyitását őszre tervezték. A jelentkezés július 1-jén vette kezdetét a papnevelő intézetben. A szeptembertől kezdődő tanítás ideiglenes színhelyéül a József utca 19. szám alatt épülő bérházat jelölték ki. Jablonkay szemrevételezte az épületet. Az épület állapota aggodalomra adott okot: a tető és a nyílászárók még hiányoztak, a falak vakolatlanok voltak. Július 31-én ezért Jablonkay felkérte a város egészségügyi bizottságát, mérje fel az épülő házat, s vizsgálja meg, van-e kilátás arra, hogy az épületben szeptembertől tanítás kezdődhessék. A bizottság a vizsgálat nyomán nemleges választ adott. Az építésvezető azonban augusztus 12-én ellennyilatkozatot nyújtott be, s egy másik bizottsági vizsgálat azt állapította meg, hogy az épület augusztus 31-ére elkészül. Jablonkay aggodalmai nem voltak alaptalanok, a második bizottság felmérése pedig túlzóan optimista volt, mert augusztus 27-én csupán az első és második emeletre adták ki a lakhatási engedélyt, az épületen számos hiányosság volt még tapasztalható s a munkálatok még szeptemberben is folytak. Ezen állapotok miatt Jablonkay engedélyt kért, hogy a majdani bentlakók hadd lehessenek ideiglenesen a püspöki szemináriumban elszállásolva.[46]

Ilyen körülmények között kezdődött meg az első iskolaév. Augusztus 28-án volt az alakuló tanári értekezlet. Szeptember 2. és 4. között zajlott a beíratás. Az első évfolyamon 51 diák kezdte meg a tanulmányait, közülük 20 bentlakó (konviktor). A konviktorok a püspöki szemináriumban nyertek ideiglenes elhelyezést. Sok jelentkezőt azért kellett visszautasítani, mert a József utcai épület befogadóképessége nem bizonyult elégségesnek. Szeptember 5-én volt a Veni Sancte a József utcai épületben egyházi és világi vendégek jelenlétében. A püspök üdvözölte az intézmény létrejöttét, és ünnepi beszédében szólt arról, hogy régi vágya volt, hogy Pécsett az ifjúság nevelését az iskoláztatásban oly érdemes Jézus Társaságára bízza. Jablonkay beszédében megköszönte a püspöknek a Társaság meghívását, és a rend nevében kifejezte azon szándékát, hogy az ifjakat komoly munkára és vallásos életre nevelje. Ezután az igazgató az újdonsült diákokat egyenként mutatta be az alapító püspöknek, akinek mindegyikükhöz volt egy-egy kedves szava. A Veni Sancte után Jablonkay ismertette a diákokkal az új iskola szabályait. A tanítás szeptember 6-án vette kezdetét. Október 15-én tartotta hivatalos látogatását a székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató, Kárpáti Kelemen premontrei kanonok.[47] Kezdetben a tanári kart Jablonkay és Thalhammer János, a neves rovarkutató alkotta. Jablonkay tanította a hittant, a magyar és a latin nyelvet, Thalhammer a földrajzot, természetrajzot, matematikát, geometriát, szépírást. Óraadó tanár volt az intézetben Báter János testnevelő.[48] Az internátus felügyelője Resch Ferenc felügyelőtanár volt. A diákság kiszolgálását segítőtestvérek látták el.[49] 1912-ben tehát a Jézus Társasága visszatért Pécs városába. A rend ekkor hat fővel képviseltette itt magát.[50]

Az ideiglenes József utcai épület[51] sok kellemetlenség oka volt. Esős időben kényelmetlen volt a konviktoroknak a szemináriumból a József utcai épületbe átvonulni. A bentlakók egyébként sem lehettek sokáig a szeminárium terhére, ezért októberben annak ellenére történt meg a konviktorok átköltöztetése a József utcai épületbe, hogy annak falai még nedvesek voltak. Az épület udvara sem volt elég tágas a diákok számára játékhoz, mozgáshoz.[52] Ráadásul kövezett, ezért balesetveszélyes volt, s a szomszédok is panaszkodtak a növendékek zajos voltára, ezért a tanulókat mindennap sétára vitték, gyakran a Pius új, Makár utcában készülő épületének megtekintésére. A mostoha körülmények ellenére az oktatás színvonalára és hatékonyságára nem lehetett panasz: az első év végén rendezett ún. díszakadémián a diákok már latinul beszélgettek.[53] A növendékeknek nem csak a tanulmányi előmenetele, hanem magatartása és lelki épülése is példamutató volt.[54]

A második tanév kezdetén, 1913 őszén tett Zichy Gyula püspök hivatalos látogatást X. Pius pápánál. A püspök beszámolt a Szentatyának az újonnan alapított kollégiumról, és egy fényképet is bemutatott Őszentségének a kollégium tanárairól és diákjairól, melyet a pápa így dedikált: „Kedves fiainknak, a X. Pius-Kollégium vezetőinek, tanárainak és növendékeinek Pécs városában minden jót kérve az Úrtól nagy szeretettel adunk apostoli áldást. 1913. október 5-én. X. Pius pápa.” A pápa a nevét viselő kollégium számára ajándékként küldte saját mellszobrát.[55]

Mindeközben megkezdődtek a kollégium végleges épületének munkálatai. Az épület megtervezésével Pilch Andor építészt[56] bízták meg, aki elkészítve a terveket,[57]1912. március 2-án a kollégium épületének várható költségeit a templom építése nélkül 1 470 402,20 koronában jelölte meg. A templom építésére vonatkozóan – bonyolult épület lévén – nem végzett becsléseket, de véleménye szerint minimum 150 000 korona szükséges a felépítéséhez, mely összeg a díszítettség és minőség magasabb foka szerint emelkedhet. A gimnázium berendezését 80 000 koronára, az internátus berendezését 70 000 koronára becsülte. A rendház és a templom berendezésére vonatkozóan azért nem bocsátkozott becslésekbe, mert azok berendezésének költségei a páterek igényeitől függnek.[58]

A terveket Rómában kellett jóváhagyás végett bemutatni. 1912. május 27-én Kofler János a generális nevében levelet küldött a provinciálisnak Rómából, amelyben a kollégium terveit véleményezte, és módosításokat javasolt rajta.[59] Pilch jelentette, hogy az építkezés várható költségei a Rómában elfogadott tervek szerint 1 millió koronával fogják meghaladni a korábban prognosztizált összeget. Anyagi okok miatt a terv ily módon nem volt megvalósítható. A terveket egyszerűsíteni kellett: ezzel Jablonkayt bízták meg. Felmerült az az elképzelés is, hogy az épületegyüttest ne egyszerre építsék fel, hanem szakaszosan. Jablonkay szükségesnek találta, hogy néhány nagyobb jezsuita kollégiumot megvizsgáljon építészet, berendezés szempontjából. 1912 decemberében el is látogatott Kalksburgba, Innsbruckba és Feldkirchbe. Alaposan tanulmányozta az épületek szerkezetét, a térkihasználást, a közműveket, a berendezést stb., s mindezek költségeit. Ismereteket szerzett az intézmények szervezeti felépítésével és vezetésével kapcsolatosan is. A Bécs közelében fekvő Kalksburg jezsuita kollégiuma a Pius mintájának is tekinthető. Kalksburg példája gróf Zichy Gyula kalksburgi tanulóéveinek köszönhetően is erős volt.[60] Jablonkay hazatérve tárgyalt az építésszel, aki 1913 januárjában elkészítette a módosított tervet.[61]

Az építkezés költségeinek fedezéséhez Zichy Gyula államsegélyt kért a VKM-tól. A minisztérium meg is adta az igényelt államsegélyt: a gimnázium építéséhez 350 000, az internátus építéséhez 200 000 koronával járult hozzá. Az összesen 550 000 korona államsegély folyósításának módja az volt, hogy a püspök 550 000 korona hitelt vesz fel, amelyet a VKM törleszt. A legkedvezőbb hitelajánlatot a pécsi székeskáptalan tette, ezért a püspök vele kötött szerződést az államsegélyen alapuló hitel felvételére.[62] A építkezési segély feltételeként a VKM bekérette a leendő épület terveit. Ekkor derült fény egy olyan körülményre, amely eddig Pilch és Jablonkay figyelmét is elkerülte: az épület sík terepre volt tervezve, míg a Makár utcai telek emelkedett. Erre 1913. február 11-én Boncz Ödön miniszteri tanácsos hívta fel a figyelmet. Mind az első, mind a második, módosított terv ezt figyelmen kívül hagyta. A terep észak felé olyan erősen emelkedett, hogy a tervezett épület északi részénél már 8–12 méterrel magasabb az utca szintjénél. Ha vízszintes síkban épült volna a kollégium, északi része 10 méterrel került volna a föld alá. A domboldal lefaragása amellett, hogy építészeti szempontból káros és rendkívül költséges lett volna, gyakorlatilag kivitelezhetetlen is volt, ugyanis a felszín alatt több helyen kősziklára bukkantak, melyet csak robbantással lehetett volna átalakítani.[63]

A rektor kérésére Fábián Gáspár építész[64] – akit még Kalocsán ismert meg Jablonkay – felülvizsgálta a terveket, s a szintkülönbség és egyéb kifogások miatt elfogadhatatlannak tartotta. Emellett véleménye szerint Pilch a várható költségeket is könnyelműen mérte fel, s az építkezés jóval többe fog kerülni a vártnál.[65]

A kivitelezés tehát az eddigi tervek szerint lehetetlenségnek bizonyult, s gyökeres áttervezésre volt szükség.[66] Pilch márciusra készítette el az új terveket és a várható költségvetést.[67]

 

Költség (korona)

Gimnázium

698 940

Rendház

477 467

Internátus

691 548

Templom

328 000

Kerítés és tereprendezés

102 800

Összesen

2 298 755

10% előre nem látható költségekre

229 875

Összesen

2 528 630

Berendezés

200 000

Mindösszesen

2 728 630

Az építkezés várható, mintegy két és fél millió koronás költségét többen túl magasnak találták. Maga a püspök is egyszerűsítést javasolt. Jablonkay erről értesítette a tartományfőnököt, P. Speiser Ferencet, majd a provinciális álláspontját képviselve közölte a püspökkel, hogy a Társaság inkább hajlandó visszalépni, semhogy az építkezéssel erőn felüli kiadásokra kényszerítse a püspököt. Az iskolaépülettel szemben viszont lényeges kérdésekben nem engedhetnek, mert olyan épületet nem vehetnek át, amely iskola és rendház céljára maradéktalanul nem felel meg. Viszont, hogy a költségeket lehetőség szerint leszorítsák, maguk kezdeményezik a lényegtelen elemek elhagyását. Jablonkaynak tehát egyszerre kellett alkalmazkodnia a Társaság elvárásaihoz és a püspök által megszabott anyagi kerethez. Egyszerre kellett tekintettel lennie arra, hogy az épület rendeltetésének megfelelő, ugyanakkor olcsó kivitelű is legyen. Mindez nem volt könnyű feladat. Ennek érdekében Jablonkay beleszólást kért a püspöktől a tervezés munkájába,[68] rendszeresen átnézte a terveket és a költségvetést, és észrevételeket tett olyan részletekről, amely véleménye szerint feleslegesen növelik a költségeket. Ezeket írásba foglalta, s közölte a püspökkel és Pilchhel.[69]

A püspök Fábián Gáspárt megbízta az építkezés ellenőrzésével.[70] Megállapodás született az épületrészek felépítési sorrendjéről: a templom és a rendház délnyugati szárnyának kivételével a befejezési határidőt 1914. augusztus 1-jében jelölték meg. 1913. április 14-én kiírták az építési munkálatokra a pályázatot, a versenytárgyalásra május 14-én került sor.[71] Az ajánlatok közül Dávid János budapesti vállalkozó és a Reiszer–Fónagy társulás ajánlata volt a legkedvezőbb. A püspök Reiszer és Fónagy javára döntött,[72] az építkezés művezetője Pilch Andor lett.[73]

A munkálatok június 10-én vették kezdetüket. Az építkezés gyorsan haladt, de nem volt problémamentes, ugyanis Pilch – gyakran költséges – elképzeléseiből nehezen engedett, s a költségek lefaragására és az ésszerűbb megoldásokra törekvő Jablonkay gyakran konfliktusba került vele.[74] Október 25-ére az épület egyes részei tető alá kerültek. Ekkor került sor az ún. bokrétaünnepélyre, amelyen a püspök beszédében örömét fejezte ki iskolaalapításra vonatkozó terveinek sikere felett.[75]

Az iskolaalapítás és az építkezés élvezte a hívek támogatását. Nem csupán Zichy Gyula áldozta vagyonát az iskola céljaira, hanem magánszemélyek hosszú sora járult hozzá kisebb-nagyobb összegekkel. Jelentékeny támogatást nyújtott a pécsi székeskáptalan is. A székesegyházi uradalom pedig építőanyagot biztosított. Pécs városa is hozzájárult az építkezéshez, mivel az oktatásügy fejlesztéséért a város vezetősége hálás volt. Saját költségvetésükből fedezték a vízvezetéknek a Makár utcai kollégiumig való kiépítését, és az épület előtti járda aszfaltozását. Ennek értéke 17 341,50 korona volt. Ezenfelül a város vállalta, hogy az iskola működéséhez napi 10 m³ vizet ingyen szolgáltat, melynek éves értéke 730 korona.[76]

Az építkezés 1914 júniusában olyan előrehaladott állapotban volt, hogy Jablonkay a rendház helyiségeire a lakhatási engedély megadását kérte, melyet meg is kapott. Július 3-án kezdődött az átköltözés a József utcai épületből a Makár utcai épületbe. Július 9-én már az új épületben töltötte az éjszakát Jablonkay, P. Thalhammer János, P. Kerling János és P. Schaefer Jakab tanárok, Resch felügyelőtanár és négy segítőtestvér.[77] Az épület még félkész volt, de szeptemberben a piusi diákság már új otthonában kezdhette meg a tanévet.[78]

1914 nyarán kitört az első világháború. A mozgósítás miatt a tanév ekkor csak szeptember 15-én vette kezdetét.[79] A bevonulók elhelyezésére elsősorban iskolák tantermeit vették igénybe. Az üressé vált József utcai épületet is felhasználták e célra, a Makár utcai épületet a még folyó építkezés miatt viszont egyelőre nem. Augusztus 14-én arról írtak az újságok, hogy a Pius Makár utcai épületét hadikórháznak jelölték ki ragályos betegek számára. Jablonkay mindent elkövetett ennek megakadályozására, mert ez évekre elriasztotta volna a szülőket attól, hogy a Piusba írassák gyerekeiket.[80] A Pius rektora és tanárai memorandumot írtak, melyben kifejtették, hogy a haza háborús szükségleteire való tekintettel készséggel átadják a használaton kívüli termeket, de az internátus, a rendház, a konyha és a könyvtár helyiségeit semmi szín alatt át nem bocsáthatják, mert ezek átengedése nem csupán a normális iskolai munkát, hanem a rendtagok konstitúció szerinti életét is lehetetlenné tenné. Kifejezésre juttatták azt is, hogy a katonák elhelyezése miatt megnövekedő közműköltségre az iskolának nincs fedezete, ezért azok nem terhelhetik az iskolát, hanem a hadsereg kell, hogy fizesse. Ugyanígy az okozott károk megtérítése is a hadsereg feladata. Viszont amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, az iskolavezetés átadja helyiségei egy részét.[81] A rektor Zichy püspök támogatását is kérte, aki ígértet adott, hogy minden erejét latba veti, hogy a Piust csak elodázhatatlan esetben és az iskola érdekeinek sérelme nélkül használhassák fel katonai kórház céljára.[82] Szeptemberben lefoglalták a tornatermet a bevonulók elszállásolására, novemberben pedig megkezdődtek a tárgyalások az iskolaépület hadikórházként való felhasználásáról. December 5-én egy Galíciából evakuált hadikórház a kollégium 32 termében 400 fekvőbeteg részére rendezkedett be. 21-én megérkeztek az első sebesültek a szerbiai frontról. Járványos betegeket az iskolavezetés szempontjait figyelembe véve nem helyeztek itt el. A gimnázium három osztálya három teremben zsúfolódott össze.[83] A Pius diákjai gyűjtésekkel, páterei pedig a sebesültek pasztorálásával és hadikölcsön jegyzésével vették ki részüket a haza háborús erőfeszítéseiből.[84] A Pius tanárai közül Halmos János lett a háború áldozata. Halmost a Pius újdonsült testnevelőjének nevezték ki,[85] de munkáját a bevonulás miatt sosem kezdte meg. 1915-ben szolgálat közben balesetben elhunyt.[86] 1915 nyarán a sebesülteket más kórházakban helyezték el, az épületet restaurálták, a kiadásokat megtérítették. A sebesült katonák helyett azonban a szintén katonai kórház céljára lefoglalt Szigeti külvárosi elemi iskola osztályai kerültek a Pius épületébe egészen 1919-ig.[87] A háborús szükséghelyzet után a Pius csak ekkor foglalhatta el épületének egészét. A háborús évek a rosszabb közellátás, a magas élelmiszerárak és a gabonarekvirálás miatt gazdaságilag is igen rossz helyzetbe hozták az iskolát. Nehezítette a tanárok munkáját az is, hogy a háború idején a tanévek rendszerint rövidebbek voltak. Esetenként maga az iskolavezetés kérte az iskolaév lerövidítését, mert az internátusi diákok ellátására nem maradt fedezet.[88]

Az építkezés első szakasza időközben befejeződött. Állt a keleti szárny, amely a gimnáziumot foglalta magában, a nyugati szárny fele, amely rendházként funkcionált, mögöttük pedig az internátusnak otthont adó épületrész. Az épület mintegy 164 méter hosszúságban húzódott az egykori püspöki szőlő déli részén. Az épület mögött pedig folyamatban volt a fásítás, parkosítás és a játékterek kialakítása, így az eredeti szőlőültetvénynek csak egy része maradt meg.[89] Megtörtént az épület berendezése is, melynek értéke 96 667,49 korona volt.[90] A rendház berendezésénél Jablonkay a legmesszebbmenő takarékosságra és puritánságra törekedett.[91]

Az építkezés befejeztével a vállalkozó által benyújtott számlák ellenőrzésével Fábián Gáspárt bízták meg.[92] Fábián az általa végzett költségvetési felülvizsgálat során azt állapította meg, hogy Fónagy Béla építési vállalkozó követelései és az elvégzett munka valós értéke között 203 688 korona különbség van.[93] Az ügy évekig elhúzódott, de ezzel a tettével Fábián jelentős kifizetésektől mentette meg a püspököt, akit anyagilag amúgy is nehéz helyzetbe hozott a Pius alapítása. Becsületes munkájával Fábián a Társaság bizalmát is elnyerte.[94] Ennek is köszönhető, hogy Jablonkay őt bízta meg a kollégium templomának megtervezésével. A terv 1917-ben készült el. A kollégium Pilch-féle terveiben eredetileg egy egytornyos templom szerepelt. Fábián ehelyett egy kéttornyos neoromán stílusú templomot tervezett. A régi – Pilch-féle – és az új tervet Rómába küldték, Róma az újat fogadta el.[95] Bár a Pilch-féle templom külsőre impozánsabbnak bizonyult magas tornyával, a Fábián-féle templom nagyobb befogadóképességű volt, s ez a pasztoráció szempontjából fontosabb lett, mint a külcsín. A terv megvalósítására azonban a háborús évek nehéz anyagi körülményei között gondolni sem lehetett, annak ellenére sem, hogy a székeskáptalan pénztárából 300 000 koronát különített el a templom építésére, s a VKM is kilátásba helyezett támogatást a Vallás Alapból e célra.[96] A templom felépítéséig (1930) a misék a kis befogadóképességű kápolnában, az ünnepi misék pedig a díszteremben voltak.[97] A templomot az alapító püspök kezdettől fogva Jézus Szívének kívánta szentelni.[98]

Mivel 1915 nyaráig az épület főként katonai célokat szolgált, illetve miután a hadsereg azt visszaadta, renoválásra szorult, ezért csak 1915. december 22-én, Zichy Gyula tízéves püspöki jubileumán rendezték meg a házszentelést és a felavatási ünnepséget. Ezen a jeles eseményen város vezető személyei és a piusi növendékek szülei is megjelentek. A püspök beszédében hitet tett amellett, hogy az igazi kultúrát ápolni, fejleszteni apostoli és hazafias kötelesség. Amikor X. Pius pápa püspökké szentelte és Pécsre küldte, úgy vélte, úgy tehet legtöbbet a haza javára, ha egyéb teendői mellett az ifjúság nevelését is felkarolja – mondta a püspök. Ez a vágy sarkallta kollégium alapítására, s örömét fejezte ki, hogy a vágy immár valósággá vált. Köszönetet mondott a VKM-nak, a székeskáptalannak, és a város vezetőségének a segítségért és támogatásért. Beszédét így zárta: „Virágozzék tehát az intézet s legyen vára a szentek hitének, a tiszta erkölcsnek és […] a hazaszeretetnek […]; legyen iskolája az alapos tudománynak, a lelkeket nemesítő igaz művészetnek […]; legyen meleg és kedves otthona az új nemzedéknek.”[99] Gróf Zichy Gyula álma tehát megvalósult. A püspök azonban nem csak alapítója, hanem a Pius Alap képviselőjeként az iskola fenntartója is volt, s továbbra is tevékenykedett az intézmény javára. Közbenjárt a Piusért, anyagilag támogatta az intézetet, illetve tanulóit, gyakran tett látogatást az iskolában, rendszeresen részt vett a Pius rendezvényein. „Mindig mélyen megindított a Piusnak minden ünnepélye. Olyan öröm hatott át ilyenkor, aminő az édes szülők szerető szivében szokott eláradni, midőn gyermekeik életét, erejét fejlődését látják” – nyilatkozta.[100] Zichy Gyula akkor is figyelemmel kísérte a számára oly kedves intézet életét, amikor kalocsai érsekként Pécstől távol tartózkodott.

Hogy milyen is volt az elkészült kollégium, arról álljon itt dr. Vass Bertalan székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató beszámolója, amelyet Piusbeli hivatalos látogatása után tett:

„Az elnök nem hallgathatja el elragadtatását, melyet e remek koncepciójú épületen és annak célszerű kivitelén érzett. Bár az épület lejtős területen épült, a lehajlások és emelkedések alig érezhetőek. Az épületszárnyak a gimnázium, internátus, kollégium, s a majdani templom részére a legjobb égtáji fekvésben vannak elhelyezve. Az épület minden részén a nagy arányok uralkodnak, a tantermek a legjobb alakúak és méretűek, világosak, nagy ablakokkal, a folyosók tágasak, a falak tiszta fehérsége mindenütt világosságot terjeszt szét. Külön fizikai, természetrajzi előadók, rajzterem, tornaterem, színielőadásokra alkalmas díszterem, kápolna, nagy és célszerűen berendezett könyvtár helyiségek vannak. Az internátusi rész mintaszerű, a nappali szobák is éppúgy, mint a háló-, játék- és zenetermek, és hozzátartozó gazdasági és konyhahelyiségek. Mindenütt ragyogó tisztaság. Az épület 12 kat. h. területen áll több udvarral, melynek szintezését a háború megszakította az építkezések befejezésével együtt. Az épület körül és a háttérben kertek, szőlőterületek, 3 nagyobb torna- és játéktér fekszenek és az egészet szilárd falkerítés veszi körül. A bútorzatot mindenütt a célszerűség, szolidság, tisztaság jellemzi.”[101]

Mindezen túl a Piusban létesült Pécs első és sokáig egyetlen fedett uszodája, mely a gimnázium mélyföldszintjén került kialakításra. A 25x5 méter nagyságú medencében télen-nyáron kellemes hőfokú vízben lehetett fürödni és úszni.[102] A Pius épületének berendezése és felszerelése a kor színvonalának legjavát képviselte. A vezetékes víz és a villanyvilágítás megléte természetes volt. Az épület fűtését központi gőzfűtéssel oldották meg. Hat kazán üzemelt a rendház alatt: négy az épületet fűtötte, egy az úszómedencét, egy pedig a konyha gőzüstjeit látta el. A konyhában elektromos gépeket alkalmaztak. Az intézetnek saját gépi mosodája volt.[103] Korniss Mihály helyettes kultuszminiszteri államtitkár Pécs iskoláit meglátogatva, elégedetlenségét fejezte ki az iskolaépületekkel kapcsolatban, hozzáfűzve: „E sötét képpel szemben valóban felemelő a jezsuita atyák gimnáziuma és konviktusa, mely a legelső e téren az országban.”[104]

Jablonkay Gábor belefáradva a Pius alapítása körüli rengeteg munkába és küzdelembe, 1916-ban felmentését kérte a rektori tisztségből. Rendkívüli munkát végzett, hisz egyszerre volt házfőnök, iskolaigazgató, nevelőintézeti tanár, latin–magyar szakos tanár, lelkipásztor, beszerző, tervező, ellenőr. Nagy küzdelmet kellett folytatnia azért is, hogy az építkezés ne sodorja csődbe a püspököt, ugyanakkor az épület a célnak megfelelő legyen. Tanártársa, P. Kerling így nyilatkozott róla: „nem tudtam, mit csodáljak jobban, fáradságot nem ismerő fizikumát vagy akaratának erejét, mellyel a sok felmerült nehézségek fölé emelkedett, és a helyes, elismert elveiből soha nem engedett. Ma is szilárd meggyőződésem, hogy a Pius alapvető munkájában a magyar provinciában más őkívüle nem lett volna képes helyét úgy megállni, mint éppen ő.” A rend generálisa végül csak 1917-ben engedélyezte Jablonkay számára a távozást a rektori tisztségből. „Azzal a kiérdemelt tudattal” távozhatott rektori székéből, „hogy a Pius kollégiumot túlsegítette a kezdetek legnagyobb nehézségein.”[105] Utóda P. Riegl Sándor lett, aki 1922-ig töltötte be ezt a tisztséget.[106]

Az 1919–1920. volt az a tanév, amikor először volt együtt a gimnáziumban nyolc osztály. 1920-ban végzett az első piusista évfolyam, amely tanulmányait 1912 szeptemberében kezdte, s ekkor tartottak először érettségi vizsgát a Piusban. Ugyancsak ez volt az a tanév, amikor a háborús szükséghelyzet után a Pius végre birtokba vehette épületének egészét. Mindezek miatt joggal állíthatjuk, hogy a Pius ekkor teljesedett ki, ekkortól számíthatjuk az alapítás éveinek lezárultát. (A következő évben a generális az addigi „kezdő kollégiumot” [collegium inchoatum] „rendes kollégium” rangra emelte. Ettől kezdve élén nem vicerektor, hanem rektor állt.)[107] 1920. május 13. volt az utolsó tanítási nap az 1912-ben kezdő évfolyamnak. Írásbeli érettségi vizsgáikra május 17–19-én, a szóbelikre június 8–10-én került sor.[108] 1920. június 11-én, Jézus Szíve napján az egész iskola közösen ünnepelve fejezte be az évet. Szabadtéri oltárt állítottak fel. Zöld ágakből diadalkaput készített a diákság, melynek virágokból kirakott felirata a következő volt: „Éljen Jézus Szíve!”. A játszótereket feldíszítették. A diákok azonban nem csak külsőségekkel, hanem lelkileg is készültek a nagy ünnepre, például közös novéna (= kilenced), gyónás stb. A konviktorok díszszázadot alkotva fogadták a tábori mise celebrálására érkező Zichy püspököt. A zenét az intézet zenekara szolgáltatta. A mise keretében a püspök a Pius Kollégiumot Jézus Szívének pártfogásába ajánlotta, s beszédében Jézus Szíve tiszteletére buzdította az ifjúságot. Ezután körmenetben vitték Jézus Szíve képét a gimnázium épületébe, ahol a kép előtt a püspök az intézményért imádkozott, s példáját a jelenlévők is követték. A tábori mise és a körmenet után a gimnázium dísztermében ünnepélyt rendeztek, ahol ének-, zeneszámok, szavalatok, felolvasások és ünnepi beszédek követték egymást az iskola növendékeinek, ének- és zenekarának közreműködésével. A napot a délután folyamán szentségimádás zárta. Utolsóként az érettségizett évfolyam végzett szentségimádást.[109] Meghatározó élmény lehetett, hogy az első piusista évfolyam nyolc, az intézetben töltött év után az Oltáriszentség előtt való imádság végeztével lépett ki a Pius kapuján, lépett ki az életbe.

Jegyzetek:



[1] Pécsi Püspöki Levéltár (továbbiakban: PPL.), Acta fundationis Collegii Quinqueecclesinesis Societatis Jesu (továbbiakban: Acta fundationis.) 1/fund. (Az idézetek esetében megtartottam az eredeti helyesírást, központozást és kiemeléseket.)

[2] PPL. Acta fundationis. 1/fund.

[3] PPL., Rationes et Inventaria. 74. A Pius internátus számadásai, 1912–1926. (továbbiakban: Pius internátus számadásai. A csomó rendezetlen, ezért a dokumentumok azonosíthatósága érdekében, iktatószámok híján, a hivatkozásokban közlöm az iratok típusát és keletkezési idejét.) (Zichy Gyula püspök körlevele, 1908. november 10.)

[4] PPL. Pius internátus számadásai. (Elismervény, 1908. november 14.)

[5] PPL. Acta fundationis. 1/fund. Az adományozó levelek és az adományokról szóló átvételi elismervények olvashatók: PPL. Pius internátus számadásai.

[6] HEGEDŰS LÁSZLÓ: A „Pius”. Kollégium a Mecsek alján. Pécs, 1991. (továbbiakban: HEGEDŰS, 1991.) 5. p. Pécsett a rend először 1615-ben telepedett meg, s 1687-től iskolát is tartottak fenn. Gimnáziumuk a mai Nagy Lajos Gimnázium épültének Széchenyi térre néző részében működött 1773-ig, a rend feloszlatásáig. Ennek az iskolának tanára volt Faludi Ferenc és Pray György is.

[7] PPL. Acta fundationis. 1/fund.

[8] Pámer azért tudott hasznos szakértő tanácsaival a püspök segítségére lenni, mert ő maga a kalksburgi kollégium tanára volt a magyar növendékek vezetőjeként. Mecsek Alján. (A pécsi Pius-Kollégium lapja), 1935. február 1. 11. p.

[9] PETRUCH ANTAL SJ.: Száz év a magyar jezsuiták múltjából. (1853–1950) II. rész. Az önálló magyar rendtartomány. (1909–1950) Kecskemét, 1994. (továbbiakban: PETRUCH, 1994.) 54–55. p.

[10] PPL. Acta fundationis. 1/fund.

[11] Mecsek Alján, 1926. július. 2–3. p.

[12] A Jézus-társasága vezetése alatt álló pécsi Pius-alapítványi kath. főgimnázium értesítője (továbbiakban: Értesítő) az 1925–1926-iki iskolai évről. Pécs, 1926. 3. p.

[13] Mecsek Alján, 1938. március 1. 9. p.

[14] PPL. Acta fundationis. 1/fund.

[15] PPL. Acta fundationis. 1/fund.

[16] PPL. Acta fundationis. 1/fund. A püspök a provinciálisnak küldött leveléhez csatolta ezen telkek térvázlatait.

[17] PPL. Acta fundationis. 1/fund.

[18] PPL. Acta fundationis. 2/fund.

[19] PPL. Pius internátus számadásai. (Adásvételi szerződések, fizetési meghagyások.)

[20] A terület térvázlata megtalálható: PPL. Pius internátus számadásai.

[21] PPL. Pius internátus számadásai. (A székeskáptalan levele Zichy Gyulának, 1911. január 16.; Vaszary Kolos hercegprímás levele Zichy Gyulának, 1911. január 28.; Ajándékozási szerződés, 1911. június 4.)

[22] Magyar Törvénytár. 1882–1883. évi törvényczikkek. Bp., 1883. 265–284. p.

[23] Előreláthatólag 400 tanulóval számoltak, akik közül 300 fizetne 40 koronás tandíjat, illetve mindenki fizetne 10 koronás felvételi díjat.

[24] PPL. Acta fundationis. 7/fund.

[25] MÉSZÁROS ISTVÁN: A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Bp., 2000. 210., 223–224. p.

[26] PPL. Pius internátus számadásai. (Zichy Gyula püspök levele Zichy János miniszternek, 1912. szeptember 19.)

[27] PETRUCH, 1994. 75. p.

[28] BÁNKUTI GÁBOR: A pécsi Jézus Társasági Pius Kollégium államosítása. [Kézirat. Szakdolgozat: PTE BTK, 2002.] (továbbiakban: BÁNKUTI, 2002.) 28. p.

[29] Ti. a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma.

[30] Pécsi Napló, 1911. április 25. 1–4. p.; PPL. Pius internátus számadásai. (Nendtvich Andor polgármester levele Zichy Gyulának, 1911. április 26.) NAGY IMRE GÁBOR: Pécs város közgyűlése és Zichy Gyula püspök kapcsolata. In: Emlékkötet Zichy Gyula tiszteletére. Szerk.: HORVÁTH ISTVÁN – KIKINDAI ANDRÁS. Bp.–Pécs, 2007. (továbbiakban: NAGY, 2007.) 15. p.

[31] PPL. Acta fundationis. 4/fund.

[32] PPL. Acta fundationis. 5/fund.

[33] P. KERLING JÁNOS SJ.: Piusi emlékeim, 1912–1948. In: Arany–Ezüst, 1993. 2. sz. Melléklet. (továbbiakban: KERLING, 1993.) 2. p.

[34] HEGEDŰS, 1991. 6. p.

[35] PPL. Pius internátus számadásai. (Franz Wernz generális levele Zichy Gyulának, 1912. március 22.; Bús Jakab provinciális levele Zichy Gyulának, 1912. március 26.; Riegl Sándor kalocsai rektor levele Zichy Gyulának, 1912. március 28.)

[36] PETRUCH, 1994. 55. p. Mivel az intézet temploma csak 1930-ra készült el, a Jézus Szíve-szobrot XI. Pius küldte.

[37] A másik három: az állami főreál, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és a Miasszonyunk Női Kanonokrend Szent Erzsébet Leánygimnáziuma.

[38] PPL. Acta fundationis. 6/fund. PPL. Pius internátus számadásai. (Zichy János miniszter levele Zichy Gyula püspöknek, 1912. május 7.)

[39] BÁNKUTI, 2002. 20. p.; PPL. Pius internátus számadásai. (Riegl Sándor levele Zichy Gyulának, 1912. április 8.)

[40] A Pius 1921-ig ún. „kezdő kollégium”, s csak azt követően „rendes kollégium”, ezért igazgatójának címe 1921-ig vicerektor, s azután rektor.

[41] PPL. Pius internátus számadásai. (Bús Jakab levele Zichy Gyulának, 1912. június 26.; Jablonkay Gábor levele Zichy Gyulának, 1912. június 27.)

[42]  KERLING, 1993. 17. p.; HEGEDŰS, 1991. 7. p.

[43] NAGY, 2007. 13. p.

[44] PETRUCH, 1994. 56–57. p.

[45] A városatyák egy részének aggályait hűen elénk tárja a Pécsi Napló 1911. április 25-i számának vezércikke.

[46] PETRUCH, 1994. 58–59. p.

[47] Értesítő. 1912–1913. 3–4. p.

[48] Értesítő. 1912–1913. 5. p.

[49] Mecsek Alján, 1920. július. 9–10. p.

[50] PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Zichy Gyulához, 1913. július 2.)

[51] Az épület alaprajzát lásd: PPL. Pius internátus számadásai. Az ideiglenes iskolaépület berendezése és felszerelése 38 794,15 koronába került. PPL. Pius internátus számadásai. (A berendezés költségeinek kimutatása az 1912–13. évről, 1913. március 8.)

[52] PETRUCH, 1994. 59–60. p.

[53] Mecsek Alján, 1920. július. 9–10. p.; Értesítő. 1912–1913. 8. p.

[54] PETRUCH, 1994. 60. p.

[55] Értesítő. 1913–1914. Tábla. Az eredeti, latin nyelvű sorok a következők: „Dilectis filiis, Moderatoribus, Professoribus, et Alumnis Collegii Pii X. in civitate Pécs fausta quaeque in Domino adprecantes Apostolicam Benedictionem per a manter impertimus. Die 5. Octobris 1913. Pius pp X.”; PETRUCH, 1994. 64. p. A szobor ma a pécsi Jézus Szíve plébániatemplomban látható.

[56] Egyéb pécsi alkotásai: a francia emlékmű, a Pécsi Jótékony Nőegylet épülete (ma Bóbita Bábszínház) és a Zsolnay-kút.

[57] A terveket lásd: PPL. III/4. Pius-internátus iratai.

[58] PPL. Acta fundationis. 3/fund.

[59] PPL. Acta fundationis. 6b/fund.

[60] Mecsek Alján, 1935. február 1. 11. p. Kalksburgban mindig sok magyar növendék tanult, ezért a magyar irodalmat és történelmet magyar páter tanította. Itt volt a magyar diákok vezetője a fentebb már említett Pámer László, aki a Pius kezdeti tervezésénél Zichy Gyula segítségére volt. Említésre méltó, hogy Kalksburgban nevelkedett gróf Apponyi Albert is.

[61] PETRUCH, 1994. 61. p.

[62] Az államsegéllyel, hitelfelvétellel kapcsolatos iratok, szerződések olvashatók: PPL. Pius internátus számadásai.

[63] PETRUCH, 1994. 61. p.

[64] Fábián Gáspár (1885–1953) korának egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze volt. Egyebek mellett harmincegy egyházi iskolát és több, mint negyven templomot tervezett. Épületei az ország huszonhat településén állnak. Alkotásain tudatosan alkalmazta a történelmi stílusokat. Pécsi alkotásai a Pius-templom és a Szent Mór Kollégium. Kongregánistaként ismerte meg P. Bús Jakab provinciálist. Ő kapott megbízást a kalocsai kollégium rekonstrukciós tervének elkészítésére 1910-ben. Kalocsán ismerkedett meg Jablonkayval, aki Pécsre kerülve nehéz helyzetében Fábiánhoz fordult segítségért. Később pedig – amint látni fogjuk – rá bízta az építkezés ellenőrzését. HEGEDŰS, 1991. 27., 30. p.; HORVÁTH ÁGNES: A pécsi Jézus Szíve (Pius) templom építésének története és építészeti leírása. In: Párbeszéd – Magyar Jezsuita Portál. Online: http://www.parbeszed.com – 2008. augusztus 11.

[65] HEGEDŰS, 1991. 12. p.

[66] A Pius Kollégium tervei (az eredeti és a módosított tervek egyaránt) megtalálhatóak: PPL. III/4. Pius-internátus iratai.

[67] PPL. Pius internátus számadásai. (Pilch Andor levele Mosonyi Dénes püspöki titkárhoz, 1913. március 19.)

[68] PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1913. április 28.)

[69] KERLING, 1993. 12–13. p.; HEGEDŰS, 1991. 16. p.; PPL. III/A 06/6. PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Pilch Andornak, 1913. május.; Jablonkay levele, 1913. augusztus 22.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1913. november 7.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1913. december 24.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1914. november 11.; Pilch Andor levele Zichy Gyulának, 1915. január 17.)

[70] PPL. Pius internátus számadásai. (Szerződés Zichy Gyula és Fábián Gáspár között, 1913. július 2.)

[71] A különböző vállalkozók ajánlatait lásd: PPL. Pius internátus számadásai.

[72] A pályázatra több cég is jelentkezett. Ezek közül Dávid János budapesti vállalkozó, illetve Reiszer Ádám pécsi és Fónagy Béla budapesti vállalkozók ajánlata volt a legkedvezőbb. Dávid Jánost szívesebben látták volna építési vállalkozóként, mert árajánlata alacsonyabb volt, mint a másik cégé, s vallását tekintve keresztény volt, míg Fónagy Béla izraelita. Viszont a város vezetősége erőteljes nyomást fejtett ki a Reiszer–Fónagy társulás érdekében, lévén Reiszer pécsi vállalkozó. A Fónagy Béla vallása miatt aggodalmaskodó-kat azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy cégtársa, Reiszer keresztény. Mindezen befolyásoló körülmények hatására esett a választás a Reiszer–Fónagy társulásra. Végül a tényleges munkát egyedül Fónagy Béla végezte, Reiszer gyakorlatilag csupán a nevét adta a vállalkozáshoz. Mint arról még szó lesz, Fónagy Béla cége nem bizonyult jó választásnak, mert az építkezés végeztével a záró számadásokban százezres nagyságrendű különbözetre bukkantak, s ez évekig tartó bonyodalmakat okozott az építtetőknek. Bővebben: PPL. Pius internátus számadásai.; PETRUCH, 1994. 63. p.; illetve: HEGEDŰS, 1991. 15–16. p.

[73] PPL. Pius internátus számadásai. (Szerződés Zichy Gyula és Pilch Andor között, 1913. július 2.)

[74] HEGEDŰS, 1991. 16. p.; PPL. III/A 06/6. PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Pilch Andornak, 1913. május.; Jablonkay levele, 1913. augusztus 22.; Jablonkay levele Zichy Gyulának 1913. december 24.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1914. november 11.; Pilch Andor levele Zichy Gyulának, 1915. január 17.)

[75] PETRUCH, 1994. 63–64. p.

[76] PPL. Pius internátus számadásai. (Zichy Gyula levele Pécs város tanácsának, 1914. április 18.; Zichy Gyula levele Pécs város tanácsának, 1914. november 2.; Pécs város határozata, 1914. november 8.); NAGY, 2007. 15. p.

[77] PETRUCH, 1994. 64. p.; HEGEDŰS, 1991. 16–17. p.

[78] Értesítő. 1914–1915. 31. p.; PPL. Acta fundationis. 10/fund.

[79] Értesítő. 1914–1915. 32. p.

[80] PETRUCH, 1994. 67. p.

[81] PPL. Pius internátus számadásai. (Memorandum a Pius gimnázium tartalékkórházul való átadása tárgyában, 1914. szeptember 13.)

[82] PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1914. szeptember 14.; Zichy levele Jablonkaynak, 1914. szeptember 15.)

[83] Értesítő. 1914–1915. 32. p.

[84] Értesítő. 1914–1915. 34. p.

[85] PPL. Pius internátus számadásai. (Halmos pályázata tornatanári állásra, 1914.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1914. július 1.)

[86] A Pius Kollégium első világháború alatti történetéről bővebben: Iskoláink és a háboru. In: Értesítő. 1915–1916.

[87] PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1914. október 31.)

[88] Értesítő. 1915–1916. 7. p.; Értesítő. 1931–1932. 8. p.; PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1915. július 6.; Zichy Gyula levele Jankovich Béla miniszternek, 1916. április 25.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1917. június 20.)

[89] Értesítő. 1914–1915. 5–6. p.

[90] PPL. Pius internátus számadásai. (Elszámolás a Pius Kollégium 1914–1915. évi berendezéséről.)

[91] PETRUCH, 1994. 69. p.; KERLING, 1993. 2. p.

[92] A pénzügyi felülvizsgálat dokumentumai olvashatók: PPL. Pius internátus számadásai. Ugyanitt találhatóak az építkezéssel kapcsolatos számlák, kiutalások. Az elvégzett munkáról szóló, Fónagy Béla cége által kiállított igen részletes – az elvégzett munkák típusát, a felhasznált anyagok mennyiségét és költségét, az alkalmazott munkaerő nagyságát, az igénybe vett munkaórák számát és díjazását is tartalmazó – számadások olvashatók: Baranya Megyei Levéltár, XII. 9. (= A Pécsi Jezsuita Rendház iratai.)

[93] PPL. Pius internátus számadásai. (Fábián Gáspár levele Zichy Gyulának, 1918. január 15.)

[94] HEGEDŰS, 1991. 18. p.

[95] KERESZTÉNY JOLÁN: Egy jezsuita gimnázium a Mecsek alján, avagy a Pius Gimnázium története. [Kézirat. Szakdolgozat: PTE BTK, 2000.] (továbbiakban: KERESZTÉNY, 2000.)35. p.

[96] PPL. Pius internátus számadásai. (Szeifricz István nagyprépost levele Zichy Gyulának, 1913. április 25.; Szeifricz István levele Zichy Gyulának, 1914. május 16.; Zichy János miniszter levele Zichy Gyula püspöknek, 1911. november 9.; A VKM levele Zichy Gyulának, 1917. április 17.; A VKM levele Zichy Gyulának, 1918. február 8.)

[97] KERESZTÉNY, 2000. 34. p.

[98] PETRUCH, 1994. 55. p.

[99] Értesítő. 1915–1916. 3–7. p.

[100] Értesítő. 1915–1916. 5. p.

[101] HEGEDŰS, 1991. 18–19. p.

[102] PETRUCH, 1994. 66. p.

[103] Értesítő. 1914–1915. 21. p.

[104] HEGEDŰS, 1991. 19. p.

[105] KERLING, 1993. 12–13. p.

[106] HEGEDŰS, 1991. 53. p.

[107] BÁNKUTI, 2002. 23. p.

[108] Értesítő. 1919–1920. 10. p.; Mecsek Alján, 1920. július. 44–45. p.

[109] Értesítő. 1919–1920. 7–8. p.; Mecsek Alján, 1920. július. 6–7. p.; KERLING, 1993. 4–5. p.