Spirituális írások
Pius profil k
Jézus Szíve Plébánia Pécs

"Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok" /Mt 11,28/

Prohászka Ottokár: A böjt lelke

feszuletA Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929.) az „Világosság a sötétségben" című IX. kötetben jelent meg.

Sok kifogás esik manapság a böjt, a penitencia, az önmegtagadás ellen ; sokan fölpanaszolják a böjti törvény nehézségeit a munka s az élelmezési viszonyok bonyolultsága miatt, s azt hajtogatják, hogy inkább a belső érzületet kell művelnünk, mint a böjtöt sürgetnünk;

mindezekkel szemben szívesen elismerjük, hogy sok esetben — mint később fölsoroljuk — a böjti törvény tényleg nem kötelez és sokan bizonyos körülmények miatt ki is vannak véve alóla ; de mindenekelőtt hangoztatom, hogy ki a böjtről helyesen akar ítélni, s ki ezt az ősrégi, keresztény gyakorlatot jól akarja méltányolni, annak előbb bele kell hatolni a bűnét bánó s a bűnért vezeklő kereszténységnek szellemébe, — annak előbb látnia kell mindazt, amit azok látnak, kik minket önmagunkbatérésre, penitenciára, bánatra, böjtre buzdítanak, — annak előbb az örök, szent remény magaslataira kell hágnia s átéreznie az örök üdvösség vágyát, s az örök kárhozat borzalmát, hogy a bűnt magában letörni s az elkövetett bűnökért elégtételt s engesztelést nyújtani tudjon. Álljatok mindenekelőtt a komoly, imádkozó, vezeklő lelkek szempontjára; álljatok az imádandó, szenvedő Űr Jézus nyomaiba s aztán szóljatok. Az Űr Jézus gondolatai nélkül a böjtről hiába beszélünk; nem értjük meg. Nem tud böjtölni igazán az olyan ember, aki a dolgától s körülményeitől böjtölhetne ugyan, de az Űr Jézust nem érti, míg ellenben penitenciát tart, böjtöl, ég, lángol, áldoz az olyan hívő, aki a törvény szerint a böjt alól ki van véve, de szíve Jézus szívével egyet dobban, megérti őt, s az ő nyomaiban jár.

Azért én azt sürgetem mindenekelőtt: értsétek meg az Urat, értsétek át gondjait, lépjetek a szenvedő Úr Jézus nyomába, s akkor a világias érzés kivész belőletek, s ajkatokon elhal a kényes ember kifogása. Mindent megtanultok; megtanultok tenni, tűrni, áldozni; megtanultok böjtölni is, ha átértitek s átérzitek azt, ami Krisztus szívét nyomta, amit Krisztus tett, tűrt, áldozott, hogy lelkűnkről lehengerítse a bűnnek terhét. Jézus lelkének terhe a világ bűne, az Isten végtelen fölségének esztelen és gonosz megvetése, a bűn büntetése, a lelkek kárhozata ; ezért lépett ő a keresztútra s szenvedett s a világ elé tűzte keresztfáját, mely hirdesse : emberek, nézzétek, mit tettem s tűrtem értetek; példát is adtam nektek, hogy mit tegyetek, hogyan küzdjetek, hogyan nyújtsatok elégtételt s engesztelést a Fölségesnek. Akiben szív van, az a szent kereszttel szemben a böjti szent időben csak egyet gondol: lelkem, indulj te is Megváltódnak nyomaiban, s tarts penitenciát. Aki az Ür Jézus keresztjére hívő szemmel feltekintett, annak csak egy érzése lesz : Uram, veled tartok, s nem az esztelen, fölületes világgal! Sebzett tested, töviskoszorús fejed, kiontott véred azt kiáltja felém : tarts penitenciát! — Krisztus nem kímélte magát, te se kényeskedjél. Ő szenvedett, ő böjtölt; te is tagadd meg magadat, böjtölj te is.

A teljes elmélkedés elolvasható itt.