Spirituális írások
Pius profil k
Jézus Szíve Plébánia Pécs

"Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok" /Mt 11,28/

Az üres sírnál Heidl György írása

A korai egyház szertartásai minden keresztény számára világossá tették, hogy a Húsvét ünneplése nem csupán Nagycsütörtöktől Nagyszombat éjszakáig, a feltámadási miséig tart. A Húsvét misztériumához ugyanis szorosan hozzátartoznak a vasárnap hajnali és az azt követő események, egészen Pünkösdig. Az első napokban sokkal több a kérdés, mint a válasz. A rettegő, bezárkózó tanítványok teljesen összezavarodtak, nem értik mi történt, nem hisznek a Jézussal találkozó asszonyok beszámolóinak, nem ismerik fel a feltámadott Krisztust. Csak lassan szűnik a félelem, apránként oszlik el a homály.

Üres sírAz egyház általában a nagyszombati szertartáson keresztelt, és ez a gyakorlat mindmáig szokásban van, de legalábbis a liturgia mindenütt őrzi az emlékét. A frissen megkereszteltek éppen úgy nem értették, nem érthették meg teljes egészében a húsvéti szertartásokat, amelyekben részesedtek, ahogyan az első tanítványok sem értették a húsvéti történéseket. A püspökök ezért a következő héten beavató, úgynevezett misztagógikus beszédeket tartottak a keresztségről és az eucharisztiáról. Sok helyütt a „Miatyánk” kéréseit is ekkor magyarázták.

A húsvétvasárnapi olvasmány legalább másfél ezer éve ugyanazt a jelenetet állítja elénk. Péter és „a másik tanítvány”, vagyis János, futnak a sírhoz. A fiatalabb előbb odaér, de megvárja Pétert, aki bemegy a sziklasírba. Utána ő maga is belép, látja a gyolcsokat és hisz (vö. Jn 20,1-9). Szeretjük úgy érteni, hogy János ekkor már hitt Jézus feltámadásában. Bízunk abban, hogy a legkedvesebb tanítvány megértette, mi történt. Megnyugtató lenne. Kész, lezárult, megtörtént a csoda, a megfeszített Jézus feltámadt. Mi már tudjuk, miről van szó, nyilván János is tudta. Csakhogy ez nem így van. Mi sem tudjuk, és a János szerinti evangélium sem ezt mondja a legkedvesebb tanítványról. Húsvét misztériumát nem lehet egyszerre megragadni, sőt, soha nem lehet teljesen megérteni. Folyamatosan közelíthetünk hozzá.

„Hallottátok, hogy tanítványa „belépett a sírba, látta letéve a gyolcsokat, és hitt, mert még nem értette az Írást, hogy Jézusnak fel kell támadnia halottaiból” (Jn 20,8-9). Így hallottátok, így olvasták fel: „látta és hitt, mert még nem értette az Írást.” Mit jelent tehát, hogy „látta letéve a gyolcsokat, és hitt”? Mit hitt? Azt, amit az asszony mondott: „Elvitték uramat a sírból (Jn 20,2). Ha hallottátok, vagy inkább, minthogy hallottátok, ezt mondta az az asszony: „Elvitték uramat a sírból, és nem tudom hová tették őt.” Ezt hallva odafutottak. Belépett a sírboltba, látta a gyolcsokat, és hitte, amit az asszony mondott, ti. hogy elvitték Krisztust a sírból. Miért hitte, hogy elvitték és ellopták Krisztust a sírból? Miért? „Mert még nem ismerte az Írást, hogy Jézusnak fel kell támadnia halottaiból.” Belépett, nem találta. Azt kellett volna hinnie, hogy feltámadt, s nem, hogy ellopták.” (Részlet Szent Ágoston 246. beszédéből)